Kerékpárral Törökországba...

Még egy kávét ittam a főtér mellett és mint látszik, reggelre a tömeg "felszívódott". Takarítanak, jön fel a nap, lassan indulni kellene...

...de, még erre-arra nézelődik az emberfia...

---

...egy aprócska magazinban (boltban) csekély a választék őshonos bolgár italokból (is)! :-)

---

Azért előbb-utóbb csak kiértem Obzor végére, végre! :-)

---

Valamivel arrébb egy hirdetés az út mellett: egy apartman ára - a hegyek között, de nem messze a tengertől - napi 14,90 €-tól indul...

---

...bár egy rendkívül rossz köves úton lehet eljutni oda, de messziről fotózva is olyan telepszerűnek tűnik az egész, túlságosan szabályos egyen kockaházak (hiába vannak álcázásképp színesre festve). :-)
Jó, van medence, meg gondolom sok minden más, ha meg valaki unja ezt a mesterséges luxust, akkor kocsiba pattan és irány a tengerpart! Valahogy az olcsóság ellenére sem vonzott összességében...

---

Ha valaki olvasta a János Vitéz c. elbeszélő költeményt, akkor egyből össze tudja kapcsolni a településnevet az egyik szereplővel! :-) Hmm, nem ijedtem meg, de szinte senkit nem láttam az utcákon, igaz, közben az "égi kemence" is beindult, rendesen...

---

Kissé távolabb, de már a hegyi szakaszon: megálltam ennél a vendéglőnél, és megérte! A tulajdonos hölgy anno volt Magyarországon, néhány szóra emlékszik is, valamint gyorsan képes összedobni egy finom kaját! Nyilván valamivel drágább mint a környező falvak (mert előtte, utána ~8-10 km-re nincs konkurencia), de innen lefelé megy az út, s tele hassal jobban gurul a kerékpár Neszebár irányába!

---

 A hölgyet "lekaptam" egy fotó erejéig! :-)

---

És a távolban egy fehér vitorla feltűnik Neszebár városa!

---

Találtam egy nagyker jellegű áruházat, s előtte "parkolt" a Svájcból importált, eredeti lila tehén is! :-)

---

Ez csak a kemény sajtválaszték, volt még ott vagy háromszor ennyi, de tejipari tanulmányúton voltam (azért valamelyikből vettem is és kijelenthetem: a bolgárok remekül értenek a sajtkészítéshez)...

---

...ha már élelmiszer: a folyékony kenyér részleggel is elégedett voltam. Főleg, mikor megelégedéssel állapítottam meg: hiába a régi harag a törökök irányába, de még EFES sör is kapható! Később - megtapasztalván a törökországi árszínvonalat - visszasírtam a bolgár áruválasztékot, az árakról már nem is beszélve!

---

Aki tud valamennyire bolgárul, az láthatja, hogy a bódéra a Napospart felirat került, de igazán a tetején lévő kijelző miatt fotóztam le! Ekkor már kora délután volt, s annyira nem is volt meleg! :-)

---

Megtaláltam a város határát jelző betonból készült oszlopot.

---

Ezek az "egyen stílben pompázó" Bolgár Rózsa névre hallgató boltokban tényleg árulnak - sok minden más mellett - rózsaolajat is. Azt olvastam , hogy állítólag 1 liternyi rózsaolaj kinyeréséhez (préseléséhez) 3-4 tonna (!) szirmot kell begyűjteni. Nyilván azt meg nem töményen árulják... Hölgyeim, lehet számolni a pénzt a vásárláshoz! :-)

---

Itt már látszik a turistalátványosság: egy vékony, mólószerű út köti össze a szárazfölddel, ezt a valaha szigetként létező "paradicsomot"! Már annak éden, aki ott árul, mert az egész nem szól másról mint, hogy hogyan vegyük le a teli pénztárcával érkező turistát, de minél jobban. Lesznek példák...

---

A keskeny úton haladva lehet látni ezt a szélmalmot (?), vagy mit.

---

A város védőszentje (?), jelképe (?). Érdekes.

---

Sok helyen árulnak hűtött, fagyasztott halat...

---

...a Kalkan nevezetű hal, kilója 35 leva, azaz ~18 €... Biztos finom, meg különleges (elvégre tenger mellett vagyunk), de nem nekem! :-)

---

Ami a tengerből jön, azzal összefügg, no, azt lehet kapni valamilyen formában: nyersen, sütve vagy valamiképp feldolgozva! A helyi (és az itt is megjelenő távol-keleti) giccsparádé mindent elönt! Sajnos.

---

A félsziget egyik, de nagyon kavicsos (!) partján. Nem panaszkodtam az időjárásra, de itt is rengetegen napoztak, de mennyi szemét (csikk, eldobált csomagolópapír stb) volt!
Ja, meg ezüstnek mondott, de nagyon gagyinak kinéző nyakláncutánzatok, valamint az azt árusító, elborzasztóan rosszarcú, nem idén barnult "turisták" egymástól max. 10-15 m-re, gondolom pl. ha a zsebelésből van szajré, könnyebb meglovasítani a "talált tárgyat"... :-(

---

A strand irányából felfelé fényképezve a tényleges látnivalót: sok benne a helyreállítás, így nem túlságosan autentikus (bár próbál annak tűnni), de állandó tömeg mászkál előtte, rajta (!), ide-oda. Ez épp zárva volt, de hasonló templomból van még néhány, sőt, van ahol tisztességes (?) belépőt (is) szednek...

---

No, majd' minden házban egy bolt! Ehhez képest a dorozsmai vásár - ahol pedig még görbe rozsdás szöget is árulnak! -, hmm, smafu! :-) Minden eladó. :-(

---

Egy sokkal jobb állapotban lévő "eredeti" templom, de itt már "csengetni" is kell.

---

Szt. István templom a X. sz.-ból, melynek a falfestményei (freskói) a XVI. sz.-ból származnak. Belülről sajnos nem láttam.

---

Ez Bulgáriában általánosan bevett szokás (persze elképzelhető, hogy másutt is): fotó/film plusz pénz, különben max. vehetsz a helyi ajándékboltban képeslapot, kitűzőt, könyvet, fotóalbumot - horror áron! :-(

---

Nos, egy példa a sok közül, a humorosnak szánt és az eladást "elősegítő" ötletekből!
Személy szerint nem ájultam el a fantáziadúsnak koránt sem nevezhető "alkotástól".

---

Az előző templom jóval kevesebb turista "szorításában", így sikerült lencsevégre kapni...

---

...szintén, de egy másik szögből.

---

Egy jó ötlet: áttekintő 3D térkép (bronzból?) kiöntve, így pl. a gyengén látók is "kitapogathatják" az óváros felépítését (mi, hol, merre, milyen magas stb).

---

És Neszebárnak is vége van: ahol fotóztam (az még), amit fotóztam (az már) nem Neszebár! :-)

A fényviszonyok alapján világos van, de már nagyon lefelé tartott a nap, így szállás után kezdtem kutatni: később egy magánháznál aludtam. Alagsor, kicsi szoba, de tusolóval ellátva, volt internet (Wi-Fi), reggel kávé, s mindezt legálisan (bejelentve), mert elkérték az útlevelem. Innen már nincs messze Burgasz sem, de erről többet a következő részben...

Szívesen maradtam volna a Kamchia folyó partján, de indulni kellett tovább.
Egy apró, de rendkívül bosszantó tény: Várnában bármerre fordultam meg, egyszerűen nem találtam működő postahivatalt. Bár volt néhány már félkész (előre megírt) képeslapom, de bélyeget maszekban sehol nem árultak. Értem én, hogy vasárnap lévén majd' minden zárva található, ami állami kézben van, de egy ekkora városban - Várna kis híján 350 E főt számlál! - ne legyen turistaszezonban sehol egy nyomorult postahivatal nyitva! Tényleg Balkán.

Bár sokáig van minden nyitva esténként, de a másnapi kezdés nyitás - hiába írnak ki ezt-azt - olyan kényelmesen, ráérősen történik. Mikor valakinek nincs ivóvize, kajája (esetleg söre!), az kínjában sok szépet tud mondani a bolgár ősökről. Ráadásul kevés a helyi pénze és szívesen váltana (van miből), de hol, ha a környéken sehol nincs pénzváltó, működő posta! Pedig már hétfő van!

---

Azért a helyi boltos is észbe kapott nem sokkal reggel 8 óra után, így még előtte sikerült váltanom ott nyaraló fiataloknál bolgár levát, így tudtam tankolni a készleteimet. Jó, egy sörre is futotta... :-)

---

A tettes mindig visszatér a tett helyszínére - állítólag. Nos, a tegnap esti étterem bár zárva volt, de reménykedtem, hogy működik a Wi-Fi, valamint a fali konnektorban lesz áram. Nem tévedtem! :-)
Miután az idő kellemes volt, hova rohanjak állandóan?

---

Nagyban írom a leveleket, mikor a szomszédos kocsmába - szó szerint "beteker" két lengyel kerékpáros. Odamentem hozzájuk, és elmondtam a "két jó barát" versikét (lengyelül), egyből nagy sikerem volt, így készült közös fotó is.

---

Közben megtelt a sétahajókázni szándékozókkal a motoros nagyobbacska csónak, és hajrá! Ők arra, én némileg visszafelé, lévén a főútra akartam kijutni.
---

Tegnap késő délután, estefelé emlékeztem, hogy van egy posta, de hétfőn sem nyitott ki! Közelebbről sem volt semmi kiírva, hogy miért, vagy merre van a legközelebbi működő fiók...

---

Végre a főútnál lévő elágazáshoz értem. Kitalálható, hogy a délnek tartok,akkor merre is kell fordulni? :-)

---

Staro Oryahovo településen - tűző napsütésben - sikeresen "ráleltem" a működő (!) postára, de miután sehol semmi útbaigazító tábla, vagy 5-6 helyen kérdeztem rá. Szóval: aki ezt kitalálta, hogy egy közcélú szolgáltatást ennyire el kell dugni (nyilván kivétel a helyi lakosság), azért azt nyakig beásnám a tengerparton a homokba (aztán ha jön a dagály... na, az legyen az ő problémája!).

---

A közelben lévő Rudnik település határánál áll egy nem is annyira kicsi fogadó, ahol kiváló sopszka saláta lett az én áldozatom. A másik érdekesség: a képen szereplő idősebb hölgy Szlovákiából került Bulgáriába (ide ment férjhez), és tán' Lőcse vagy Léva városából származik (erre már nem emlékszem pontosan). Emlékezett is néhány magyar szóra, pedig színtiszta szlovák származású.

---

A Várna és Burgasz közötti régi országút nem mindenhol követi a tengerpart vonalát. Így vannak néhol tekintélyes emelkedők, nagy a forgalom, de legalább vannak kellemes meglepetések...

---

...mint pl. ez a kicsi, de nagy hátsó kerttel rendelkező, családias légkörű és nem is a főút mentén fekvő étterem. Olyan jót és olcsón még nem ettem eddig utam során Bulgáriában, mint itt!
Lehet mondani, hogy ilyen a bolgár, török, görög, szerb stb. konyha, de a balkáni összhatás mindegyikben érvényesül (török megszállás, hasonló földrajzi, éghajlati adottságok stb). Nem baj, most ne a történelemmel foglalkozzunk: a lényeg, hogy tudnak finomakat főzni!

---

Tele hassal, jóllakottan készült ez a fotó, de bárkinek ajánlom, ki errefelé jár, mert kiválóan "kotyvasztanak" a konyhában! :-)

---

Néhány km-rel odébb, de már közelebb a tengerparthoz, épp elhagyva Byala település Burgasz felé eső határát, láttam meg ezt a fantasztikus, a néhai NDK katonai Trabantjait is lepipáló műalkotást!
Akárki is volt a konstruktőr, megérdemelne egy "Ötletességért" technikai díjat.
Külön felhívnám a figyelmet a hátsó, oldalsó részre felerősített gyalogsági ásó (?) - bár nem igazán aerodinamikus -, de praktikusan kézreálló rögzítésére, mely útmenti rabló agyonütésére éppúgy kiválóan használható, mint erdőtűz oltásánál rendkívül hasznos eszközként. :-)

---

Még mielőtt valaki legyintene az emelkedő/lejtő problémára: talán a képből is kiderül, hogy - itt épp megállva a fotó kedvéért és utána finoman gurulva -, de vannak szép szintkülönbségek a régi országúton (is). Ez általában jellemző Bulgária majd' minden részére, talán kivétel a Duna és a Marica folyók völgye, vízgyűjtője.

---

Ez már Obzor városa, mely meglepően nagy, tele nyaralókkal és rengeteg üzlet, bolt, vásári csecsebecse árussal. Itt épp a főtéren lévő sakktáblánál próbálkozik valaki egy fotót összehozni. Szívesen lettem volna a bábu helyében! :-) A háttérben pedig az emeleten lévő internet kávézó lehet érdekes az arra járóknak!

---

Az amerikai tömegkultúra (?) ide is betört ezerrel, így lehet fotózkodni a bábukkal, persze tisztes pénzért!

---

Tessék: a magyar hivatalos fizetőeszköz átváltható szabadon, az egy másik kérdés, hogy mennyi az annyi! :-)
Egy apróság (nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik elsőre): a pénznem megnevezése rovatban zárójelben van a pontos mértékegység! Érdekes: a cseh, az ukrán és az orosz pénznél ez "csak" 10, nálunk felugrik 100-ra! :-(

---

Valahol a főtér környékén látható ez az információs tábla. A kedves vendégnek (nyaralónak) ne kelljen sokat töprengenie, hogy hol költse el az üdülésre szánt pénzét. Ötletes, átlátható, informatív! :-)

---

Ezt fotózhattam volna bárhol Bulgáriában. Az utcai hűtőkre PC-re kötött webkamera vigyáz (tehát az eladó a többségében légkondicionált üzletben élőben látja ezeket), tehát nem lenne értelme "kikapni" és elszaladni az esetleges zsákmánnyal! :-) Ellenben a kassza, legrosszabb esetben az ajtó mellett madzagon, láncon, de ott van a lényeg: a bontó! A választékra nem lehet panasz, az árakra végképp nem, de érdemes körülnézni: lehet, hogy az utca másik oldalán, szemben, ugyanaz az áru valamivel olcsóbb. Sőt, van, hogy egymástól az ilyen kis miniboltok 10-20 m-re vannak, akár egy utcában 5-6 is, valamint nem ritka a későig való nyitva tartás sem; 22, 22.30 általában! Érdekes: ott nem Matolcsynak hívják a pénzügyminisztert! :-)

---

Egy késői kép a szerzőről, a főtérről indultam szállást keresni.

---

Az éjszakai bazársoron - QRVA hosszú és fárasztó - minden kapható! Ami esetleg nem, azt megszerzik 1-2 perc alatt, néhol még alkudni is lehet. Persze az áru nagy része kínai gagyi kategóriába eső akármi, de néhol akadnak érdekességek is. Általában éjfélig megy a bolt, az árusítás, de még akkor is szinte minden kifőzde, pizzás,  kajaárus is ezerrel kavargatja a saját főztjét; vannak is vevők.
Megjegyzés: a bolgár emberek többsége rendkívül közvetlen, harsány és megfigyelésem alapján némiképp elhízott! A harsány nem is igazán jó kifejezés: egymástól állnak max fél (!) m-re és ordítva közlik egymással a mondanivalójukat. Mintha két szemközti hegycsúcson állnának kecskékkel, birkákkal körülvéve. Erről a Báj ganjó nevezetű regényhős jut eszembe. A magyarul is olvasható mű írója, A. Konsztantinov fiatalon halt meg, mert a szókimondó írásairól, könyveiről is ismert újságírót bérgyilkosok lőtték le Pazardzsik közelében.
Az elhízás pedig látványos a tengerpart mentén (is), de bármerre voltam Bulgáriában, ez ott valahogy népszokás szintjén ragadt le (stílszerűen: akár a kilók az illető dereka körül).

---

Sok helyen vannak kiválóan rajzoló művészjelöltek...

---

...akik arra is vállalkoznak, hogy fénykép alapján rajzoljanak a megrendelő kívánságára, vagy akár 15-20 perc alatt lerajzolják az élő/ülő/beszélő/fészkelődő modellt.

---

Aznap estére szóló vacsorám: sajt, kenyér, ayran. Ez utóbbi lényegében sós vízzel hígított joghurt, mely az egész Balkán-félsziget területén ismert és kedvelt. Nyáron sokkal jobb az ásványvíznél, bármely szeszes italnál (ez nagyon komoly érv mellette!) és ráadásként még egészséges is! A literes kiszerelés nem volt több ~60-70 Ft-nál emlékeim szerint.

A helyi kempingbe sikerült a hátsó, személyzeti bejáraton keresztül bejutni (kerékpárral együtt), így szerencsére  volt hol aludnom. Később ezt bezárták, korán reggel így kénytelen voltam a főbejáraton távozni: miután senki nem jött elő a kopogásra (pedig tényleg fizetni akartam!), így egyszerűen kisétáltam az utcára és irány tovább délnek! Erről bővebben már a következő részben...

Kora reggel (hajnalban) pontosan beértünk a várnai pályaudvarra. A felkelő nappal szemben nem sikerült a pályaudvar központi épületének tornyáról a felvétel, de legalább előtte a vonaton valamennyire kialudtam magam.
Szóval: álmosan nem jó fényképezni. :-)

A következő kép a peronon már jobban sikeredett!

---

Miután elsőként a kerékpár levétele "érdekelt" a poggyászkocsiból, így közben a nagy tömeg már elment. Szerintem a mai napig Bulgáriában ez tartja el az ottani MÁV-ot; 25-30 éve is, de manapság is a tengerparti vonatok rettenetesen zsúfoltak. Olvastam valamit, hogy beszereztek néhány éve Siemens gyártmányú motorvonatokat, ilyeneket láttam is Szófiában (némelyik annyira össze volt firkálva festve, hogy a magyar falfirkálók elbújhatnak...). Szerencsére ilyenekkel már utaztam 2009-ben Szlovéniában, valamint visszafelé utaztam is ezzel a típussal (Svilengrad és Plovdiv között, majd Szófiába).

---

Ilyen és ehhez hasonló automaták szerte az országban - végeredményben bárhol, tehát még mellékutcákban is! -, mérik ezerrel a kávét, teát, ja, és olcsón (~60 Ft egy csésze "alap" kávé, de a csicsás tejszínes csokoládé sem drágább ~120-150 Ft-nál, a cukor szabadon adagolható!).
Nyilván nem vetekszik egy barista által főzött minőségi, frissen pörkölt kávéval, de arra, hogy felrázzon valakit, hmm, hát megteszi.

---

Vajon mitől ismerősek ezek a trolik egy tősgyökeres szegedinek? :-)
Nos, ezek a híres ZIU gyártmányok Várnában még mindig futnak és meglehetősen sűrűn. Miután én kerékpárral voltam, így nem próbáltam ki, de gondolva az általános árszínvonalra (kaja, pia), a tömegközlekedés sem lehet - magyar viszonyokhoz, keresetekhez képest - olyan drága.

---

Továbbtekerve a belváros felé - ami persze nincs kitáblázva! -, magamtól rátaláltam néhány rendkívül meredek mellékutcát is legyűrve a belváros felé vezető sétálóutcára, ahol a sarkon egy...

---

...régi, elegáns házba befészkelt a "Meki". Érdekes cirill betűkkel leírva a világcég neve! :-)

---

A rengeteg kóbor kutya ellenére is a hajnali városnézés közben akadtam erre a szoborra (is).
Stefan Karadzha (angol nyelvű hivatkozás!) bolgár nemzeti hős, akit 28 évesen akasztottak fel a törökök, miután elfogták a Dunán való átkeléskor (Romániából Bulgáriába akart átjutni egy szabadcsapat élén, hogy törökök ellen harcoljon Bulgária függetlenségéért).

Nos, a szobor előtt és mellett álló pálma alapján ez tényleg mediterrán város, nem úgy mint - teszem azt - Szeged. Volt egy időszak mikor tavasztól őszig kihurcoltak néhány cserépedénybe gyömöszölt pálmát pl. a Klauzál térre. Később ez mintha megszűnt volna... E példán felbuzdulva, szerintem, az oda nem való oroszlános kutat is el lehetne takarítani...
Én nem tudom, hogy ki volt az az óriási nagy állat - aki kitalálta ezt a baromságot (értsd: Szeged = mediterrán város) -, de a mentalitás és sok egyéb ok miatt a büdös életben nem lesz mediterrán jellegű, hangulatú település Szeged! Ez alapvetően politikától (is) mentes kérdés, mert pl. ahol nem lehet európai módon kerékpározni a Széchenyi téren vagy a Kárász utcán, no, az minden, csak nem ilyen megoldás (aki ész nélkül, gyorsan hajt, természetesen büntessék meg, de ami jelenleg kialakításra került szabályozás szintjén, legalábbis a nulla környékén mocorog). Ha valaki látta filmen/személyesen a dán, holland - nem sorolom tovább - példákat, na, úgy is lehet!
De nálunk nem.
Szóval: szerintem címkéket lehet ide-oda aggatni, az egy dolog... :-)
Ellenben a "Napfény városa" legalább egyedi (Szeged vonatkozásában).
Hmm, de akkor mit szóljon Várna, vagy akár az egész Fekete-tenger partvidéke, országtól függetlenül?

---

A főtértől nem messze akadtam erre a bolgár Várnában régóta üzemelő szerb vendéglátó helyre. Alaposan belakmároztam: egy nagy adag pljeskavicát némi sörrel kísérve ettem-ittam. Közben - kössük össze a kellemest a hasznossal alapon - az ingyenes Wi-Fi is kipróbálásra került. :-)

---

A Drámai Színház épülete a belvárosban. Aki gyalog akarja végigjárni a város látnivalóit - főleg nyáron -, az készüljön fel a rendszeres folyadék utánpótlás megszervezésére. Bár igaz, hogy majd' minden sarkon lehet kapni frissen facsart gyümölcslevét, vagy fagylaltot, vagy bármit, de azt a turisták zsebére szabottan árulják. Kerékpárral viszont - hiába a sok, kijelölt kerékpárút - nehéz közlekedni, mert arra már ne fordítottak kellő figyelmet, hogy ha pl. a járda "találkozik" a közúttal, ott mi történjen a padkával. Vagy ha mégis, abban sincs mindig köszönet. Erre lesz fényképpel alátámasztott példa...

---

Tipikus balkáni (épp bolgár) elfoglaltság: míg a nők (hölgyek) itt-ott keményen dolgoznak, a férfiak a világ dolgait beszélik meg az árnyas parkok padjain. Miután sok szökőkút van Várnában, így könnyebb elviselni a hőséget (is)... :-)

---

Várnában áll az 1886-ban elkészült Nagyboldogasszony katedrális (mely második legnagyobb méretű Bulgáriában), s bár a belépés ingyenes a kétséget kizáróan kívül-belül tekintélyt parancsoló épületbe, de abban a pillanatban, hogy valaki fényképezni és/vagy videózni akar, előtte váltson erre feljogosító jegyet (emelt áron!), egyébként némi kellemetlenségben lehet része...
Mindenképp érdemes figyelni a környéken - elsősorban a turistákra - vadászó "ál- vagy műkoldusokra", vagy a munkanélküli barna, de nem néger őslakosokra! Ez utóbbi részemről nem rasszizmus, hanem pusztán tényközlés. Saját érdekében mindenki fokozottan ügyeljen az értékeire!

---

Az ígért kerékpárútról készített fénykép. Nos, aki szerint ez NEM balesetveszélyes, azt szöges hordóban görgessék le valami magas domboldalról! Értem én, hogy ne parkoljanak a gépkocsik a járdára, a kerékpárútra, de mint látszik a korláton néhányan megpróbálták már "arrébb helyezni". Valaki megpróbál szabályosan és odafigyelve "elhaladni" mellette, nos, szinte garantált, hogy beleakadhat pl. a pedál vagy bármi más...
Egyébként ez a parkolási mizéria az egész, "agyonművelt" Európára mindenhol igaz, csak nem mindenütt a kis pénzért dolgozó, állásukat is féltő, nyomorult lelkülettel "megáldott" hivatalnokok dolgoznak, ha nem a tökösebb népek, tényleges végrehajtó hatalommal is felruházott képviselői (szakértői) tesznek is ezt-azt. Pl. egyszerűen mellébeszélés nélkül kitiltják a személygépjármű-forgalmat a belvárosi részekről. És nincs "balkáni mintára" - ebben bizonyos értelemben Szeged (tágabban: Magyarország is) beletartozik - kivételezés, mutyizás, Mikszáth-i értelemben vett nepotizmus vagy Móricz-i rokonok-effektus...

---

A várnai holokauszt emlékmű...

---

...és táblájának szövege (remélem olvasható).

---

Bolgár sajtókínálat, elsősorban napi- és hetilapok garmadája egy utcai árus standján.
És még azt mondják, hogy  nincs választék? :-)

---

A város tényleg sokat költhet kultúrára, a turisták odacsalogatására, de nyilván - többek között - annyival könnyebb dolga van, hogy ott a Fekete-tenger (is)...
Ennek ellenére a választék lenyűgöző, pusztán pénz kérdése, hogy valaki az értéket, a művelődést válassza.
Az önmagában is mutatja az elkötelezettségüket, hogy 2019-ben az Európa Kulturális Fővárosa címet birtokolhatják (az olaszok részéről jelenleg még 11 régió/város van versenyben).

---

Bulgáriában e két úriember, Karel Shkorpil és Hermin Shkorpil alkotta meg a modern régészetet. A helyi Régészeti Múzeum kertjében áll - a bejárat mellett - az emléktáblájuk...

---

...valamint egész alakos szobruk is.

---

Ez talán önmagában nem "látványosság", de miután annyira élethűen alakította a "szobor" szerepét a jóember, így lefényképeztem és közzéteszem. Egyébként nagy sikere volt a turisták körében. :-)

---

A gagyizmus diadala... Természetesen mindenütt árulnak ilyen-olyan turistáknak szánt emléktárgyakat, de itt szabály szerint ipari méretekben űzik ezt a tevékenységet. Ez csak egy stand a sok közül, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki ne találja meg a neki való bármit... :-(
Én nem vettem semmit. :-)

---

Ez is a belvárosban van: a környezete tele kávéházi asztalokkal, székekkel (és vendégekkel), de a szökőkút működik, nem fürdenek benne (máshol sem!), valamint a delfin még a mai napig is él a Fekete-tengerben (ha jól tudom...), tehát valamiképp köthető a városhoz!
Megjegyzés: ha megtudhatnám egyszer, hogy a Klauzál téri, aranyozott oroszlánok hogyan és miképp kötődnek Szegedhez? Pl. Velencéhez, rendben van, de Szegednek ehhez mi köze? :-(

---

A már korábban emlegetett bolgár fagylaltválaszték (valahol a belvárosban)...
Na, nem bírtam ki, egy gombócnyit (dekára adják!) én is kértem, és igazolhatom: tényleg nagyon jó! :-)

---

...és egy másik - szintén működő - szökőkút a sok közül! Ezeket a pálmákat is locsolni kell, csak valahogy - nyilván a földrajzi elhelyezkedés miatt is, plusz klíma! - ezek pálmának néznek ki (ja, úgy maguktól), vagy olyan természetesnek hatnak ebben a környezetben. Szerintem. Az, hogy itt is vannak barmok (fakezű, önjelölt festékfújó barmok, egyébként hol nincsenek?) nem újdonság, de a sok térkő ellenére is, sokkal több a park, és az emberek nem olyan idegesek, rohangálnak össze-vissza mint Magyarországon.
Jó, annyira nem lazák mint Albániában (tapasztaltam néhány helyen 2010-ben), de biztos tovább élnek mint az átlag magyar ember... :-)

---

A városi parkban több amatőr és/vagy profi festő is kipakolja a termést: szabadon lehet akár rendelni is, persze jó pénzért! Ha valakinek erre van igénye, csak tessék-tessék... :-)

---

Mikor délután közepe felé elhagytam déli irányba Várnát a Asparuhov hídon, lefényképeztem ezt az elsőre roncsnak látszó tengeri hajót. A kép alapján nem tűnik nagynak, de a valóságban meglehetősen termetes egy darab, lévén a híd 50 m magas (hogy a tengeri hajók akadály nélkül tudjanak közlekedni az öböl irányába), s majdnem elérte a híd alját (szabad szemmel méricskélve)... :-)

---

És tényleg Várna végénél járok, a hőség nem csökken, de valahogy szerettem volna a tenger közelében pihenni. Ennyi elég volt Várnából, biztos rengeteg dolgot kihagytam, nem láttam, de most ennyire volt erő, energia, akarat, pénz, idő, mittudomén! :-) Azért az gondolom, hogy mindenkinek "lejön", hogy sokkal több fotó, videó készült, több mindent láttam ténylegesen, de mindent képtelenség megosztani a legjobb szándék mellett is.
Tetszett, szép volt, de haladni akartam tovább, meg egy jó kis tengeri fürdés már nagyon aktuális volt - szerintem! :-)
Ja, nem bántam meg... :-)

---

Az országút mentén láttam, lefotóztam, de mennyire politikai (?) avagy más hirdetés, nem tudom (nem néztem utána a rajta szereplő URL ellenére sem). Egyszerűen megfogott, lőttem egyet a fényképezőmasinával és ennyi...
Ja, nálunk miért nincsenek ilyen kreatívnak látszó, tűnő (?) útmenti plakátok (településen belül is jó lenne)?

---

Előbb-utóbb minden távolság csökken, majd elfogy, innen már ez az 5 km semmiség volt! :-)

---

1979-ben - nem elírás! - már jártam itt vagy errefelé, de most sem lepődtem meg, nagyon. Bár mikor itt letettem a lantot kerékpárt, találtam táborhelyet, már lement a nap, de akkor sem bántam, mert nyugalom, csend és sikerült felfedezni egy jó éttermet is (amolyan pluszként ingyenes Wi-Fi is volt) és senki nem zavart telefonon, nincsenek kóbor kutyák, egyéb - embernek látszó - állatfajták stb. Másnap reggel... de ezt inkább a következő részben.

Az indító kép már jócskán a nap déli órák környékére eső idejében készült. Miután elindultam - nem annyira kora reggel - Blagovoból mintha elfújták volna az esőfelhőket, helyette fojtogató párás levegő, s masszívan emelkedők egész sora. Mire tényleg e kép helyszínéhez értem, elegem volt aznapra mindenből. S ekkor jött a felismerés (némi információval megspékelve):

...szóval innen tovább megy az út a hegyek között, csak nyáron bizonyos hőfok (~35 ºC) felett nem, télen pedig a hideg, hó, jég miatt nem engedik erre a szakaszra a kamionokat. Nem annyira mellesleg pedig 18 km-en át rendkívül meredek, így nem volt nehéz magam rábeszélni, hogy függesszük fel a nagy melegben a további tekerést és próbáljuk "megkerülni" a problémát.
Arccal a vasút felé!
Ezzel a jelszóval kb. 3 perc alatt megtaláltam a pályaudvart és...

---

...miután teljesen kihaltnak tűnt, kerékpárral behajtottam az objektumba. Meglepő módon volt is szolgálattevő, de azt nem gondoltam volna, hogy ő egyben a vasúti jegypénztáros is. Mindegy, gond nélkül kiadta a kerékpárjegyet is, így valami egészen röhejes összegért - tán' ~7,5 € - megvolt a Szófiáig szóló vonatjegyem. Volt valami háromnegyed órám körülnézni a vonatindulásig, ám nagyon nem volt mit megnézni a környéken, mert a lepusztultság itt is szembeszökő volt: néhány, 30-40 éve (vagy még régebben) épült lakótelepi háztól eltekintve semmi érdemleges nem volt figyelemreméltó. Talán az állomástól ~350 m-re, az egymással szemben működő étterem és kocsma kivételével. Az egyiknél vettem hűtött sört, és vártam a szerelvényt.

---

Ami meg is érkezett, de mindent le kellett málháznom a kerékpárról ahhoz, hogy képes legyek önerőből a 60-70 cm magasságkülönbséget legyőzni a peron és a vagon között. Nem baj - gondoltam akkor, csak azt senki nem mondta, hogy valami 40 km megtétele után át kell szállni, még szerencsémre a kalauz nagyon megértő és segítőkész volt.

---

Ez egy mellékvonal, így nem kellett idegeskednem a sok felszálló miatt. Szerencsémre... :-)

---

Később - miután a szerelvény visszafelé ment, mint amerről jöttem! - láttam néhány ilyen és ehhez hasonló állomást. Szóval Borovtzi semmiképp nem lógott ki a sorból...

---

...ablaküveg sem sok maradt, no de jár errefelé napi 3 vonatpár (a berkovitzi állomáson található menetrend alapján), így a ráérő (munkanélküli) utasok, lakosok nekiálltak az állagmegóvásnak. :-(

---

Egy jóval kellemesebb emlék.
Szóval: miután megtörtént az átszállás Boychinovtsi állomáson, megismerkedtem a képen látható két hölggyel. Pontosabban aki tartja a kezében a netbookot (Elena) volt az, aki megszólított angolul, a testvére (Anelia) - ez később derült ki - pedig a háttérből biztatta (persze bolgárul). :-)
Ki vagyok, merre tartok, honnan jövök, tetszik-e Bulgária, Szófiában megállok-e körülnézni stb. Próbáltam válaszolgatni, de profi kérdezővel szemben kissé nehéz feladat volt mindenre - lehetőségekhez mérten - értelmes választ adni...
Ilyenkor döbben rá hazánkfia, hogy mire is jó a nyelvtudás, lehetőleg társalgási szinten...
A lényeg: miután Szófiáig sok időnk volt (~3,5 óra?), így ráértünk "kitárgyalni" a közös témákat.
Az egyik állomáson álltunk ~20 percet, így meghívtam őket egy üdítőre (magamat egy két három sörre), cserébe váltottak nekem bolgár levát (egy hangyányival jobb árfolyamon mint bármely bankfiók...)
Közben kiderült, hogy Montana környékén voltak egy családi ügy miatt, s most mennek haza Szófiába. Egyébként Elena munkahelye a Bolgár Parlament akármilyen irodája (bár nem titok, de... :D ), valamint mellékállásban angolt tanít. Hmm, szóval ott sem fizetik meg a tanult diplomás, művelt embereket...
A képen a repülőgépek I. (business) osztályán alkalmazott (vagy hosszútávú repüléseknél), ülésbe épített lapos képernyő utánzása volt a vidámság oka. Bár megpróbáltuk az álló szerelvényen a Wi-Fi antennát (meg)találni (elméletben a bolgár vasút biztosít erre lehetőséget az állomásain), de nekem sehol nem sikerült ezzel élnem...

---

Néhol olyan hegyek között, alagutakon haladtunk át, hogy sokszor nem volt idő elővenni a fényképezőgépet, vagy a villamosított vonalon száguldott a vonat.

---

Az egyik utas hallgatván - a néha kézzel-lábbal is folyó - beszélgetést (elsődlegesen angolul, de sikeresen kevertem bele a fejemben megmaradt orosz, útközben felszedett bolgár és egyéb szláv nyelvek kavalkádját), megkínált igazi, vegyszermentes, háromféle gyümölcsöt tartalmazó speciális pálinkával, még a két hölgy is megkóstolta, bár az elején nagyon tiltakoztak. Finom párlat volt, de nekem nem volt semmi tartalékban, sajnos. :-( A sör már rég elfogyott a nagy melegben, a vagon nem volt légkondicionálóval ellátva, sajnos.

---

Immár jóval később Szófiában, a pályaudvar előtt. Itt figyelmeztettek újfent (ők is), hogy vigyázzak a "barnákra", mert előszeretettel fosztják ki, főleg a külföldi és ebből eredően a bolgár nyelvet nem beszélőket, tehát semmit sem magára hagyni, néhány másodpercre sem!
Egyébként segítettek megvenni a Várnába szóló, éjszakai vonatra a kombinált (kerékpárral együtt, de külön kocsiba szóló) jegyemet is.
Ittunk egy búcsú italt - ők kávét?, én valami olcsó Radler (gyümölcsös) sört -, és visszaútra meghívást kaptam  a Parlamentbe, ha előre jelzem e-mailben az érkezésem. Sajnos, nem tudtam ezzel élni (pedig szívesen hallgattam volna egy kiselőadást (tárlatvezetést) angol nyelven, még szimplán nyelvtanulásnak sem rossz!), de egy későbbi esemény okozta fejlemények ezt megakadályozták; sok mindennel mással egyetemben...

---

Ez már a szófiai központi vasútállomás épülete belülről.

---

Az épület falán a kissé túlméretezett óra, legalább pontos volt...

---

...ettől nem messze a felirat (egy betű mérete nem tudom mekkora volt, ui. nem mértem le), de olyan régi rendszerből visszamaradt kategóriát képviselt: minél nagyobb annál jobb! :-)

---

Közben eleredt az eső, de úgy rendesen! Legalább tisztára mosta a peronok fedetlen részét.

---

A várva várt pillanat: megjelent a kijelzőn az éjszakai várnai vonat, s legfőképp, hogy melyik vágányról (peronról) indul!
Mire kiértem a 8-as (!) peronhoz sem volt semmi, de szerencsére volt üvegezett, nagy teherbírású, fogyatékkal élő emberek számára is felvonó. Hmm, utána belegondolva: ha tegyük fel nincs, akkor hogy lehet ekkora cuccot, kerékpárt le-, fel-, átvinni egy ekkora állomáson? Mondjuk ebből a szempontból az akadálymentesítettség jól vizsgázott.

---

Gyalogoltam - kifejezetten örültem a lehetőségnek! - a mozdonyig a kerékpárral együtt, de egy teremtett lélek a környéken nem volt, a peron világítása is kissé hiányos volt, de talán túl korán értem oda...

---

...10 perccel később előkerült a poggyászkocsi főnöke, elkérte a kerékpárjegyet (nem is adta vissza!), de legalább megengedte nagy kegyesen, hogy bekössem s.k. a "lovat" az istállóba (lezárva, az oldalfalhoz rögzítve; speciel ebben igaza volt: vészfék, borul minden...). :-)

---

Egy videóból "kiszedett" képkockán látszik, hogy 20 perccel később valósággal megrohanják az éjszakai vonatot. Aki nem volt ott, az nem tudja elképzelni azt a hangzavart, némelyek szabály szerint karneváli hangulatban voltak, folyt a bor-sör, tisztára mintha egy foci VB-n lettünk volna! :-)
Megjegyzés: később, a visszaúton láttam hasonlót Plovdivban. A hajnali 01.20 környékén induló vonat begördül Szófia felől, de valami 3-400 fő várta az állomáson (ami, megszámoltam: 15 kocsit húzott magával a mozdony). Na, azt kellett volna látni, egyesek, hogy mindenképp legyen ülőhelyük, a peronról "ugrottak be a nyitott ablakon". Vagy 10-15 rendőr volt kint (kutyákkal!), de nem nagyon próbáltak rendet tenni, inkább csak a zsebeseket próbálták kiszűrni. Méter hosszú gumibotokkal jártak, és volt, hogy használták néhány hangoskodó utassal szemben, de nem volt nagy ellenkezés...

---

Mondjuk ez is a bolgár vasút által nyújtott színvonal!
---

Dettó. Legalább később megnyitották a csapot központilag...

Másnap reggel 7 óra felé értünk Várnába, menetrend szerint pontosan.
Mondjuk az állomás környékén is, de magában a városban is rengeteg kóbor kutya volt, de erről már a következő részben lesz szó.

Szóval egy Lukoil (orosz többségű) benzinkút mellett sikerült sátrazni ÉNy-Bulgária ezen részén, nem messze Montana városától. Ez nem (!) az USA területén található, hanem az azonos nevű megye székhelye Bulgáriában. Előtte lévő este esett rendesen, és miután egy napraforgóföld mellett sikerült letáborozni, így kaptam én is az égi áldásból. Igaz, előtte meg napokig semmi nem "hullott", így nem sokáig maradt a felszínen a csapadék, mert egyszerűen a föld "elnyelte".

A képen a kicsi (töltővel együtt 1 kg), zöld (a felső borítója halványzöld) ASUS Eee PC látható némi Kamenitza sör, valamint némi bolgár apró társaságában.

---

Tehát ez nem az USA, hanem Bulgária! :-)

---

Épülő ortodox templom, toronyház, visszaszámlálós jelzőlámpa...

---

...a csirkék szépen sorban sülnek a nyárson. Ha nem is pont ebből az "eresztésből", de megkóstoltam. Ismételten megállapítottam, hogy a bolgárok értenek hozzá! :-)

---

Összevont világháborús emlékmű: 1912-13, 1915-18 és 1944-45 időszakokból vannak felsorolva a hősök nevei.

---

A montanai (Bulgária) Jurij Gagarin műszaki gimnázium épülete közel a belvároshoz.

---

A montanai autóbuszok számára épített és a vasúti pályaudvarral szemben található az "avtogari".

---

Vasútállomás a peronok felől fényképezve.

---

"Üvegházban" található egy, a forradalmi időkből származó gőzmozdony előtte egy nyitott vagonon pedig egy ágyú; gondolom, hogy így készítettek egy "korszerű", ám kezdetleges páncélvonatot. :-)

---

Bolgár pénzek némi pénzügyi helyzetfelmérés okán lettek sorba rakva.

---

Blagovo település nem messze Montanától. Itt romlott el az idő (de nagyon), így kénytelen voltam behúzódni valahova...

---

... a település központi "főutcája", talán a képből nem annyira látszik, de meredek, és esőben csúszik!
Miután az idő végképp elromlott, nem is tudtam volna merre menni, így a bolt melletti - házias konyhával is rendelkező - kocsmában húztam meg magam.
Néhány sör után még jobban "rákezdett" az égi áldás, minden úszott az utcán, legalább így kevesebb szemét maradt itt-ott. Közben megérkeztek a törzsvendégek, meg az egyéb hírek is: az utat lezárták. Valahol arrébb - az eső miatt - földomlás volt, így ha akartam volna (na, de ki az a hülye aki ebben az ítéletidőben tovább indul?) se tudom volna haladni...

---

Helyette összehaverkodtam a tulaj fiával, aki később felajánlotta, hogy aludjak náluk és még - mindenféle kérés nélkül (!) - meg is vendégeltek. A fényképen csak kb. fele látszik az adagnak, de a hozzáadott apró, de annál csípősebb paprikával együtt nagyon finom volt. Soha rosszabbat! :-)
Mondjuk másnap reggelre eltakarították a továbbutazást gátló földhalmokat, az eső is elállt (a tócsák néhol igen mélyek voltak a kátyúk miatt!), így semmi akadály nem volt az indulásnak, de erről a következő részben.

Ébredés után, a vendéglátóm udvara. Bulgáriában nagy a szegénység, hatalmas a munkanélküliség, így pl. az átlagos életszínvonal abból is lemérhető, hogy az EU által "kitalált", létrehozott régiókból az összes (7-9?) az utolsó, másképpen: a hátulról számított 20 hely egyikén található (a meglevő ~500-ból).
Mielőtt valaki tenne megjegyzéseket, megelőzöm: némely magyar régió szintén itt vagy e környéken tanyázik (meglehetősen régóta)! Ez nem rosszindulat a részemről, hanem sajnos statisztikai tény.

Reggel a szállásadóm már dupla kávéval várt az udvaron, s utána irány a "belváros", ahol elsőként egy presszóba mentünk, ahol egy finom, nagy adag...

---

...bolgár eredetű - lehet vitatkozni, esetleg másképp hívják, vagy másképp készítik némileg, de mindenképpen a Balkán-félszigetre jellemző - sopszka salátával csillapítottam az étvágyamat.
Friss, hideg volt és ami a lényeg (a Balkánra is, sajnos egyre jellemezőbb módon): nem spórolták ki a (kaskaval?) sajtot.
Mindegy, finom volt. :-)

---

Mivel ott sem dúskálnak a földi javakban, adtak egy tippet: a rendőrség előtti téren elméletben van ingyenes, a város által üzemeltetett Wi-Fi, így próbáljam meg ott a netezést. Bejött! :-)
Akinek jobb a szeme, láthatja: "Kula-free" kapcsolaton sikerült feljelentkeznem, híreket küldenem...

---

Több mint érdekes kép!
Jobb oldalt a vendéglátóm, Kr... (sajnos elfelejtettem a sajátos bolgár nevét), aki viszont mellette ül (balról), hmm, ő a tolmács! Már vagy 25-30 perce ücsörögtünk a teraszon, mikor az erősen kopaszodó "úriember" oldalról megszólított: - Te magyar vagy?
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam, de utána beindult a társalgás, így néhány apró, de bosszantó semmiség is tisztázódott. A lényeg: tolmácsunk 3 évet ült Magyarországon - közelebbről meg nem nevezett - börtönben kábítószer-csempészet miatt, és ott tanult meg (meglehetősen jól) magyarul. Mikor rákérdeztem, hogy megérte-e neki a 3 év ezért, a válasz az volt:
- Nálatok van munka(lehetőség)?
Mondtam: - Nem igazán.
Erre csípőből: - Itt még annyi se!
A téma lezárva, ettől még elbeszélgettünk sok mindenről, de ez többé nem került szóba.

---

Később, vagy 10 perccel kiderült, hogy Kula központjában találhatók római maradványok, amelyeket nemrég, néhány éve EU pénzből raktak rendbe, s miután mindössze 3 perc sétával elérhetők voltak, elmentünk megnézni...

---

...az egyik oldalon épp karbantartás zajlott, de ettől még körbejárhatóak a megmaradt romok.

---

Kétnyelvű tábla a felújításról.

---

Egy hevenyészett - értelem szerinti - fordítás (hogy voltaképp miről is volt/van/lesz szó a következő néhány képkockán keresztül):

Castra Martis, Kula (a történelemben korábban Római Birodalom, jelenleg: Bulgária)
A kulai vár egy késői római erőd, mely napjainkban a Voinishka folyó szurdoka fölötti meredek déli lejtőn helyezkedik el Északnyugat-Bulgáriában, Kula város területén. A kora III-IV. század környékén Diocletianus császár parancsára emelték a Róma Birodalom határán (limes), a Dunával párhuzamosan futó erődrendszer tagjaként. A vár 15,5 acre (megjegyzés: ez megfelel ~6.2775 hektárnak) területen fekvő 7 darab sokszög toronnyal volt körülvéve egy szabálytalan téglalap alakban. Két részből áll(t): egy kicsi négyzetes erődítmény és egy nagyobb vár formájában. Az erődöt 40x40 m alapra, kőből építették, melybe 3 sornyi téglát falaztak, a sarkokban tornyokkal (átmérőjük 12,5 m volt). A XIII-XIV. század időszakában a Castra Martis a Vidini Királyság védelmi rendszerének részét képezte. Az erőd maradványai építészetileg méltó módon illeszkednek a mai Kula belvárosának látványához. A 16,3 m magasságú délkeleti torony adja a nevét a mai városnak. A vár a déli oldalról volt megközelíthető, mert csak ott volt két szárnyú kapu.
Megjegyzés: ha valaki értelemzavaró hibát talál, küldje el e-mailben, ígérem, felteszem a javítást.

---

Vendéglátóm a bolgár nyelvű információs tábla előtt.

---

A három közeli látnivaló, ami tényleg átnyúlik a meglévő határokon. Ebből kettőnél voltam (Felix Romuliana, Galerius császár palotája és Kula, Diocletianus vára), de Vidin (vár) nem volt betervezve, csak visszafelé (sajnos nem jött össze). Majd egyszer, talán...

---

Miután sikerült megnézni, irány tovább, viszlát Kula. 6-7 km-rel távolabbról egy visszatekintés, de előtte valami 2 km-t gurultam, majd' utána ide felkapaszkodni...
S amit lehet mezőgazdasági értelemben, azt meg is művelik a környéken, de bárhol másutt jártam/tekertem Bulgáriában, ue. volt látható: ami valamennyire sík terület, azt nem hagyják parlagon. Én még ennyi napraforgót az életben nem láttam, mint itt! :-)

---

Bolgár utakon, s ezekből a hosszú, elnyújtott szakaszokból elképzelhetetlenül sok volt/van, de a karbantartás/felújítás hiánya még ezen a képen is látszik valamelyest...

---

Az egyik útba eső faluban a "szokásos" világháborús emlékmű a hősök nevével.
Ami ezen a képen sem látszik: sok a kisebbségi, láthatólag nemdolgozó ráérő lakos, sok a szemét (úgy általában), mindenütt sok a por és a piszok (feltűnő Szerbiához mérten képest is, bár Albánia szintjét, szerencsére nem éri el!), sok a kóbor kutya és ami még szembetűnőbb: az a mindenre kiterjedő lepusztultság (épület, út).

---

Errefelé ez egyáltalában nem szokatlan: igaz, volt olyan hajtó is, aki 5 BGN-t (megfejtés: bolgár új leva) akart kérni a fényképezési lehetőségért. Szóval már itt is jártak pénzes turisták! :-(

---

Az egyik hegyoldalban "fedeztem fel" ezt a kutat. A belőle folyó hideg vízből tankoltam is, majd...

---

...az egyik "potyautast" is volt időm lefényképezni. :-)

---

A Montana név ellenére nem Amerikában vagyunk! :-)
Bulgáriában van ilyen néven megye is, valamint annak székhelyét is így hívják.

---

A szerző egy benzinkúton pihen, és miután csak ásványvíz volt... Az igazán szomjas ember nem válogat! :-)

---

Sok helyen - idegen nyelveken is: angol, német - kiírják a veszélyes helyeket, veszélyforrásokat. Az egy másik kérdés, hogy mennyire fogadják meg ezeket. Általában a Balkánon, de Bulgáriában különösen nem foglalkoznak a másikkal. Akinek nagyobb járműve, kürtje, hangja van, azé az elsőbbség. Ennek ellenére - nyilván egy kerékpárról ezt másképp látja bárki - nem láttam balesetet, de lehet, hogy csak szerencsém volt. A rendőrök viszont nem tökölnek ha bírságról van szó!

---

Ez meg sem közelíti a törökországi útvezetést, de roppant unalmas (a felfelé tekerés), valamint veszélyes is (sok a kamion errefelé is), mert nem annyira (semennyire sem) foglalkoznak olyan apróságokkal mint pl. a záróvonal a domb tetején!
Vagy az úttest fölé benő - sok helyen akár - 0,5 m-re is a növényzet, pl. az előzni akarókat ez nem nagyon érdekli!
Vagy a sebességhatárok kérdése: itt is ami a csövön kifér, hadd menjen! :-(

Azért aznap egy benzinkút mellett aludtam, de kellemes meglepetésként volt - a Lukoil céghez megszokott módon - kódolás nélküli internet (Wi-Fi). Erről a következő részben!

Korán keltem, friss (hideg) hegyi levegő, némi (nem kevés) fáradtság, hegyek, csoda, hogy sikerült elnézni az útjelző táblát? :-(
Így, sajnos, kimaradt Bor városa (Radnóti Miklós, Bányász Múzeum), ugyanakkor fantasztikus száguldás Zaječar felé...
A másik, hogy estére kényelmesen, de még jobban fáradtan Bulgáriában voltam. Ráadásul újra (!) nem kellett sátraznom, de erről majd később.

Visszatekintve Donja Bela Reka felé (bár innen a falu maga még nem látszik), a kép bal felső sarkában látszódó út vitt volna Bor városa felé, de valahogy nem akartam elhinni, hogy nem felfelé kell menni, hanem egyenesen... Valahogy ez számomra hihetetlennek tűnt.

---

Zaječar felé, de némiképp elkerülve a várost nyugati irányból. Útban a mai nevén Gramzigradnak hívott település határában álló ókori római romok felé (Felix Romuliana), amelyek néhány éve az UNESCO Világörökség helyszínként is ismertté vált.

---

A kitérő (is) kiválóan kitáblázva (ellentétben a bori elágazással), de onnan még valami 2 km ténylegesen a megmaradt és némileg újjáépített rommező.

---

Közvetlen a bejárat mellett látható ez a légifotó az egykori császári palotáról és környékéről.

---

Bár egy bódéban kell megvenni a belépőt, de előre "beszólnak" rádión a látogató érkezéséről, akitől megkérdezik a jegyváltásnál a nemzetiségét is... Szinte csak azt nem, hogy minek jött? :-)

---

Egy plexilap alatti kétnyelvű tájékoztató a régészeti lelőhely aktuális részéről, ilyenek olvashatók mindenütt, szerencsére angolul is.

---

A jelenleg kőtárként (műveltebbek részére: lapidárium) "üzemelő" néhai kápolna (?), mely néhol meglehetősen balesetveszélyesen van kialakítva. A figyelmetlen turista könnyen lábát törheti...

---

Sok ilyen régészetileg is vitatható módon "kipótolt" maradvány van a bekerített területen. Látszik, hogy még dolgoznak itt-ott (mikor, mennyi pénz csurran-cseppen e célra, innen-onnan...), valamint a rendezettségre való törekvés is; még néhány év és ömleni fognak a turisták? :-)

---

Távolabbi kép a központi rommezőről, jelenleg ez a látványosság "magja".

---

Az egyik feltárt, utólag a turisták elől védett (emiatt nagyobb részt apró szemű kaviccsal kevert homokkal visszatemetett) mozaikpadló részlete.

---

A tábla szövegéből kiderül, hogy 2009 júliusától 2010 decemberéig a Galerius császár palotájának Keleti Kapujának állagmegóvása és rekonstrukciója a szövetségi Németország pénzéből történt.
Megjegyzés: senki ne értse félre; ez még mindig jobb megoldás, mint hagyni a föld alatt (felett) továbbpusztulni a kulturális értékeket.

---

Másik helyen a "megszokott" turisták elleni védelem, de kiegészítve színes papírlapra nyomtatott ábrával (szerb és angol nyelven is): ne lépj rá a mozaikra! (Please, do not trample mosaics!)
Ezt (remélhetőleg) mindenki megérti... :-)

---

A szerző személyesen - önkioldóval készített felvételen - a szentély lépcsőjén. A környéken nem sok árnyék volt/van. Szerintem bárki max. 30 perces nézelődés után alig várja, hogy a büfé felé kerüljön. :-)

---

Itt már komolyabb módon védik a mozaikpadló maradványait a látogatók elől... Ami bennem felmerült kérdésként: vajon a láncot tartó vasrudat (idomot) belefúrták az eredeti mozaikba vagy csak a takaróként viselkedő homokra rakták? Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság: megnéztem az eredeti nagyfelbontású fényképet is, és ott épp nincs mozaikpadló maradvány, így két méretes csavarral rögzítették az öntött betonba.

---

A rommező központi eleme: a templom a szentéllyel. Kétségkívül látványosra sikeredett, de valahogy olyan műanyagízű a "kipótlás"... Hangsúlyozom: szakmailag (régészet) nem értek hozzá, de talán jogosan merülnek fel ezek a kérdések. Még az is meglehet, hogy az egész tökéletes munka. Ki tudja? :-)

---

A bejárat az udvar irányából fotózva. Itt is sok az utólagos pótlás, de mindenképp megkönnyíti a térbeli gondolkodás, a fantázia dolgát: sokkal könnyebb elképzelni, hogy valaha hogyan nézhetett ki az egész komplexum.

---

A fedett, árnyékos részen van a "mini" kőtár, bolt és a büfé (a biztonsági őr egyben az eladó is). Az elkészített (rekonstruált) makett még jobban segít a látottak megértésében.

---

Az előbb említett "mini" kőtár: nyilván ezekből a szobrokból nem lehet vásárolni (valószínűleg az eredetiek bent vannak a zaječari múzeumban), de így is figyelemreméltó az akkori szobortermés java.

---

Az általam vásárolt angol nyelvű ismertető és egy képeslap (ez utóbbi a helyszínen kitöltésre került és nem sokkal később feladásra került Zaječarban, a központi postán).
Sajnos, az ismertető - sok, egyéb felszereléssel együtt - néhány héttel később, szőrén-szálán eltűnt Ázsiában, Izmirben (ma: Törökország, korábban: Szmirna néven volt ismert). Ez van. :-(

---

Elsőként Zaječar a cél, csak utána Vrška Čuka (bolgár határállomás)...

---

...egyetlen képem van csak a városról: ez a világháborús emlékmű, de ettől még sok fele voltam, de a hőségtől (is) kifáradva leültem egy kávézóban és átadtam magam a balkáni életérzésnek: kávét, sört rendeltem és ingyenes Wi-Fi mellett pihentem. :-) De ésszel, mert várt még rám a bolgár határ...

---

...amely sok-sok kerékpártolás, kóbor kutya, borzasztó rossz útviszonyok közepette azért csak elértem! :-)

---

A szerző is látszik Bulgária határán: árnyékformát öltve! :-)

---

Maga az átkelő, kellemes meglepetésként 2 perc sem kellett és már bolgár földön tekertem tovább. Igaz, előtte váltottam a határon - ki tudja mi lesz később alapon - némi bolgár levát. Meglepően erős pénz: 1,95 BGN egyenlő 1 €-val.

---

A város neve önmagában nem sokat mond, na, de amíg eddig elértem!
Csak gurulni kellett szinte, ui. EU alapból teljesen felújították az utat a határ és Kula között.
Ha történetesen visszafelé járok erre, akkor is jó ilyen úton "felfelé" nyomni a pedált, mert nem a kátyúkkal kell foglalkozni, szóval: lehet haladni... :-)

---

Erősen esteledett mire beértem a város szélén álló egyik bódéhoz (trafik), ahol sikerült elkölteni az első néhány bolgár levát: ivóvíz, sör, némi kaja stb.

Itt ismerkedtem meg későbbi szállásadómmal, aki a mai napig rendszeresen jár busszal erre-arra, többek között Magyarországra is, így ott aludhattam a házában, nem kellett újfent sátrat állítani. A továbbiakról a következő részben...

A Duna partján álló Golubac (Galambóc) vára alól indultam. Az elején nagyon kényelmesen, a víz partján lehetett menni, de a későbbiekben ez nagyon hullámzóvá vált: le és fel. Volt, hogy 3-400 m volt az emelkedés, aztán vissza majdnem a Duna szintjére. Itt is nagyon változó volt az útminőség.

Galambóc vára közvetlen a Duna partján. Római alapokra épült, a magyar történelemben a török elleni küzdelemben volt végvárként szerepe, s 1481-ben Mátyás királyunk hadvezére, Kinizsi Pál harcolt érte - sikerrel. Én bejáratot, portát - ahol szedtek volna belépőjegyet - nem találtam, de a környék is elég kihaltnak tűnt a nyár ellenére. Ettől még a vár és környéke gyönyörű, megérte útba ejteni.

---

Bent a vízben a rondella (?), pedig nyár van, süt a nap ezerrel. Esetleg szándékosan van így helyreállítva?

---

Ugyanaz, csak a másik oldalról fényképezve. Itt már jobban látszik az idő vasfoga, több az omlás, valamint a várfalak között vezetett közút keltette rezgések is rongálják a megmaradt falakat.

---

Az előbbi mondásra egy példa: alig fér el a kamion! A kép kissé homályos, de nem sok időm volt "előkapni" a fényképezőgépet, így még ennek is örültem! :-)

---

A vár alatti közút "elvezetése" alagutakat kívánt, hát íme! Mondanom sem kell: egyszerre csak egy irányban lehet közlekedni, még két személyautó esetében is!

---

Pár km-rel odébb, keletebbre a szűk Duna meder valamelyest öblösödik (gondolom azért is került ide a szerb uszálykikötő; volt vagy 100 darab belőlük), de ez csak átmeneti állapot: ahogy haladunk a folyóval, úgy szépen visszaszűkül a hegyek szorításában.
Igazán itt kezdődnek a kerékpárosok gondjai: le és fel, le és fel, megállás nélkül ismétlődve...

---

Egy példa a "fentre". Legalább a meleg miatt is megérte eddig "feltekerni". Néha kellemes szél is fújdogált...

---

E környék - a hegyek már itt, menet közben kissé megnőttek! - szükségessé tette 21 alagút megépítését. Persze ez nyilván összefüggésben van a Vaskapu erőmű megépítésével is.
Ám világítás, tisztességes vízelvezetés itt sincs a belsejükben, megfelelő első világítás nélkül kerékpárral nem egy életbiztosítás ezeken áthajtani! :-(

---

Lehet ezt így is: felsorolni egy nagy táblán, nagy piktogramokkal az útszéli pihenőnél a környék nevezetességeit, látnivalóit, de jó magasra rakni, úgy talán kevésbé rongálják meg! S valóban: a következő úti célom is megjelent rajta, Lepenski Vir. Az 1960-as években egy belgrádi régész próbált keresni ezen a vidéken egy folyó mentén letelepült kultúrát, és talált is egyet! A későbbi vizsgálatok alapján - bár több időszakra bontva -, de a rádiókarbonos vizsgálatok igazolták a 6-8000 éves múltat! Néhány évvel ezelőtt - amerikai pénzből - építettek a  lelőhely fölé egy modern látogató központot. Az alábbiakban e környékről következik néhány kép...

---

...legalább nem lehet eltévedni! :-)

---

...a múzeum plakátja az út mentén is elhelyezve, amolyan turistacsalogatónak.
Igen, így is lehet minimális költség mellett kíváncsi turistát fogni. Erre még nem mindenütt jöttek rá, pl. Magyarországon sem!

---

Mielőtt a parkolóból gyalogosan a kb. 4-500 m-re kialakított fogadóépületet elérné valaki, érdemes megállni a Duna partján álló 2-3 vendéglő némelyikénél (főleg amelyik épp' nyitva is van!), mert egy (na, jó: kettő!) igazi, behűtött Zajecarsko sör megspékelve egy törökös kávéval (óvatosan a cukorral!) - a nagy melegre való tekintettel - fantasztikusan üdítő tud lenni! :-)

---

A Duna parttól nem messze álló ultramodern fogadóépület, mely teljesen fölé épült a régészeti lelőhelynek. A belépő 400 dinár volt (~1000 Ft), de a mindenes (egyébként jól beszélt angolul!) - köszönőember, pénztáros, teremőr, biztonság őr, takarító stb. - nem esett kétségbe, hogy a kedves látogatónál csak € volt, váltott saját zsebből (minimálisan, de egyből a saját hasznára), és visszaadott dinárban.
Hmm, így is lehet...
Jó, hogy nem küldött el a következő nagyobb településre váltani, hogy jöjjek vissza később, de dinárral a kezemben, elvégre ez Szerbia! Bizonyos helyeken - igaz, néhány évvel korábban -, de jártam így...

---

A múzeum kabalája, logója. A pontos korát csak becsülik, de "lazán eléri" a 6000 évet! Akkoriban Európában még nem tolongtak a különféle ilyen-olyan kultúrák egymás hegyén-hátán. Ergo: primitív eszközökkel kifaragni kőből ilyen kultikus-misztikus figurákat, minimum nagy tudásra és kézügyességre vall.

---

Ülő helyzetben eltemetett "páciens" rekonstruált sírja az i.e. 8710-7954 közötti évekből.

---

Az igazi látványosság Lepenski Vir látogatóközpontjának központi csarnoka, mely "ráborul" a régészeti lelőhely fölé. Csak körbejárni lehet, de előtte érdemes megnézni egy negyedórás filmet - szerb nyelvű, de van angol felirat! -, mely vázlatosan bemutatja az előzményeket a 60-as évektől, az ásatás nehézségeit stb. Tényleg nehéz elképzelni, hogy az akkor élt ember képes volt ilyen egyszerű szerszámokkal ekkora szobrokat és egyéb használati tárgyakat létrehozni, megmunkálni.

---

Az épület túloldalán, de kívül található ez a kunyhó, amit megmaradt régészeti maradványok alapján rekonstruáltak. Ilyen halászkunyhószerűségben élhettek a folyóparton.

---

A belépő ellenére a légkondicionáló nem működött, de megoldották! :-)
A szemközti román hegyoldal magasságából lehet saccolni, hogy milyen magasan van a mostani vízszinthez képest a kiásott kőkori kultúra (értsd: anno mennyivel magasabban volt a Duna medre...)

---

Nem kell feltétlenül régésznek lenni, hogy a látogató fantáziája beinduljon a látvány alapján.

---

Egyszer minden véget ér, de a parkolóhoz vezető út mentén áll néhány skanzen jellegű szerb parasztház is.

---

Pár km-rel odébb és magasabbról fényképezve: a bal szélen látható a kis "skanzen", de a fák eltakarják az egyébként óriási méretű kiállítócsarnokot. Ám a táj vetekszik a Dunakanyar és környékével...

---

A Duna mentén megtett út számomra itt ért véget. Donji Milanovac a település neve, de itt legalábbis nekem  délnek kellett fordulnom, hogy maradjak az eredeti útvonalnál. Kellemes kis település.

---

Egy áttekintő térkép a szerb kerékpáros útszakaszról a Duna mentén. Jobb, lent van az említett Donji Milanovac, innen fordultam délnek, a hegyek irányába.

---

A turistaközpont előtt álló I. világháborús emlékmű.

---

Néhány m-re a Duna partján álló hajó a vízi határátkelő. A kép bal széle felől jöttem a part mentén... :-)

---

Szerencsére az előbb említett épülettel szemben, átlósan volt egy fantasztikusan jó és olcsó szerb konyhát kínáló kisvendéglő, ahol többek között jóféle baklavát is kínáltak.
Hmm, éltem vele! :-)

---

Donji Mihajlovacnál van egy öböl déli irányban, amit csak nagy kerülővel lehet száraz lábbal "átvágni" (annyival beljebb épült a híd), úgy hogy kétszer is megkérdeztem: jó felé megyek-e?

---

Jóval beljebb, délebbre, egy kis falu, Crnajka határában, egy igazi szerb kisvendéglőnél (kocsmánál) pihenek a nagy melegben. Itt már nem kicsi hegyek vannak, hanem néhol az út is kapaszkodik rendesen felfelé, de itt sem sokat költenek erre. Vajon milyen lehet itt télen a közlekedés?

A további útról nincsenek képek, lévén mindenképp valami falu környékén akartam éjszakázni (ivóvíz, bolt), mert kifogytam apránként menet közben. Szerencsémre egy hegyi faluban, Donja Bela Reka nevű helyen, egy helybéli felajánlotta, hogy aludjak nála, megkínált igazi "54"-es házi pálinkával (ilyet még or... sem ivott!), majd reggel egy óriási bögre törökös kávéval is. Másnap reggel viszonylag korán keltem, de itt a hegyek között nagyon hideg tud lenni, még nyáron is! Ki lehet próbálni, csak tessék, csak tessék! :-) Ellenben reggel 8, max. fél 9-től ezerrel jön föl a nap (addig a hegyek valamit kitakarnak), és minden nagyon gyorsan megfordul: nő a meleg, növekszik a hőség, a forróság elől érdemes bemenekülni valami fedett helyre. Erről többet majd' a következő részben...

Szerencsére az eső aznap, illetve másnap sem esett már, így sikerült egy jót aludni az alábbi benzinkúton.

A két alumíniumból készült bódé előtti részen vertem fel a sátrat és nem kellett altatni ennyi távolság után. Itt már másnap reggel, összepakolva, indulás előtt. Azért a tócsák árulkodnak, hogy mekkora eső lehetett...

---

Néhány km-rel odébb, de már feljött a nap, és mindenfelé a végtelen napraforgótáblák látványa.

---

Ilyen emelkedők is előfordulnak, de szerencsére errefelé ebből nem volt sok. :-)
Milyen jó volt a végén gurulni, illetve lett volna, mert itt is az utak a fenntartó szemszögéből nézve sokadik szempontot képviselnek. Bár - ha nagyon belegondolok - ez sem kizárólag a Balkánra jellemző... :-(

---

Európai Uniós pénzből néhány éve kiválóan kitáblázták a Duna mentén lévő kerékpárutat, ami nem mindenhol válik külön a közúttól. Legalább nem kell attól tartani, hogy valaki eltéved, mert ahhoz tényleg nagyon sötétnek kell lenni az illetőnek, valamint az ábécé ismerete - a latin betűs írásmód miatt is - sokat segít! :-)
A címkék ráragasztása már inkább balkáni stíl, no, de elvégre ki is dönthették volna az oszlopot... :-(

---

A Duna-Tisza-Duna-csatorna. Nem elírás a neve, mert elég hosszan kanyarog a Vajdaságban és tényleg így alkották meg anno.

---

A dunai átkelési lehetőség kompon Stara Palanka és Ram között, bár ez utóbbi nem a számítógépes memóriára akar utalni! :-)
Innen nem messze válik a Duna román-szerb határfolyóvá. Ezen a szakaszon a szélessége (néhol) eléri a 2,5-3 km-t is.
Azt meg kell hagyni, hogy a táblán szereplő, kézzel írt információ rendkívül könnyen "érthető": az órákat jelöli, mikor a komp indul. Csak annyi a baj, hogy nem innen, hanem kb. 100 m-rel odébb, de ezt külön semmi nem jelzi, így kénytelen-kelletlen meg kell bízni a komp személyzetében, hogy "szólnak"az eltévedt vándornak (különben hoppon, vagy stílszerűen ezen a parton marad). :-) Én is majd' így jártam...

---

Szóval: ez már az Al-Duna szakasza, errefelé vehették fel (vagy esetleg némiképp lejjebb, a torkolat irányába) az 1972-ben forgatott Aranyember c. magyar filmet (rendezte: Várkonyi Zoltán).

---

A szerzőről önkioldóval készült önarckép.
Legalább a kellemes szél a Duna mentén enyhítette a hőséget, ui. a kikötő környékén 4-5 étterem is van egymás szomszédságában, de egyik sem vendégbarát. Értem én: mindenki meg akar élni a mai, anyagias világban, de ezt még az egyik étterem falán függő, színes, tarka-barka külföldi vendégekről készült összeállítás sem tudja feledtetni. Mármint az árakat. Ha valaki nem lusta pl. visszatekerni 2,5 km-t a faluba, a boltban rendkívül olcsón kap ezt-azt.

---

A kompon szaladtam össze ezzel a kedves francia párral, akik egy speciális, egyedi építésű tandemen járják a világot. A mindenütt meglévő tárcsaféken kívül a csomagszállító utánfutó technikai kialakítása rendkívül figyelemreméltó!

---

Hajók erre, hajók arra, relatíve nagy a forgalom, bár nem vagyok folyami-tengeri kérdésekben jártas.
Mindenesetre a viteldíj megállapítása érdekes módon történik. Tudtam előre, hogy elméletben mennyi lesz a tarifa (ui. a korábban emlegetett kisboltban, a tulaj - akivel összehaverkodtam - telefonon előre megkérdezte), így biztos voltam benne, hogy nem leszek átejtve... No, azért ez már a Balkán. Ergo: így sem volt drága (~1000 Ft kerékpárral együtt), de szerintem erősen függött a pénzbeszedő kapitány (?), matróz (?) ittasságától és pofátlanságától (is). Mindegy, ettől még az átkelés élmény volt, majd' a tengeren éreztem magam. A szél pedig rettentő erősen fúj a víz felett, aki erre jár, készüljön fel!

---

Az előbb már említett francia párosnak a tandemje kicsit közelebbről.

---

A tolóhajó a komp mellé kötve. A háttérben pedig egy katonai (?) motorcsónak, hiszen ez már a szerb-román folyami határvidék.

---

Ide igyekeztünk: Ram kikötője és vára. Érdekes a várba tilos a belépés életveszélyre hivatkozva, pedig némi pénzt áldozva - akár EU forrásból is - lehetne némi turistaforgalmat generálni. Ki tudja?

---

A francia páros nyeregben és lendületben a veszettül meredek emelkedőn felfelé...

---

A rendőrök is járőrben, én meg lassan a tűző napon tovább az Al-Duna mentén, keresve az átkötő utat.
Bár kerékpáros táblák itt is vannak és nem mindig jó helyre pakolták őket, vagy csak én voltam kissé kitikkadva a nagy melegben... :-)

---

...és nem messze megálltam némi üzemanyag és hűtőfolyadék pótlásra. Ezen a 10 percen nyertem a későbbiekben - km-ben és percekben is kifejezve - sokat, mert a következő néhány helyen nem volt bolt. Annál több elkerített, maszek üdülő, villa, de oda átlagembert nem engednek be a különféle őrző-védő szolgálatok emberei. A Duna vize pedig nem feltétlenül ajánlott ivásra...
---

Azt nem állítom, hogy a környéken csak ilyen vagy akár hasonlóan giccses megoldású paloták állnak (vaskerítés + oroszlánok), de ezt tényleg megálltam lefotózni. Ízlések és pofonok...

---

A képen a kerékpár a menetiránnyal szemben lett letámasztva (biztonságosan), de ettől még a túlpart már Románia, illetve jó néhány km-en át az útminőség borzasztó. Valószínűleg a titói idők óta erre nem költöttek, vagy akár a régi jugoszláv rendszerben zárt terület lehetett, erre utalnak látható nyomok, itt-ott. Azért minden rossz (út) előbb-utóbb véget ér. :-)

---

Jócskán arrébb ilyen és ehhez hasonló maszek villák, apartmanok lepik el a környéket (az árak után nem érdeklődtem!), de látszik az igényesség. Akinek van pénze, jöjjön nyugodtan: horgászni, vízisízni stb lehet bármennyit, csak a pénztárca bírja! :-)

---

Mindenki találhat megfelelő módon kialakított üdülőt, tényleg csak az anyagiak függvénye az egész.

---

A Duna mentén rengeteg kisebb-nagyobb patak, folyó végzi a sorsát a "nagy testvér" medrében, íme az egyik: a Pek folyó torkolat előtti hídja.

---

A román oldalon - km-eken át (!) - rengeteg szélerőmű lapátkereke forog veszett iramban a nagy szélben. Lehet erre mondani, hogy elcsúfítja a tájat (?), de egy tény: ritka hatékony és környezetbarát megoldás energiatermelésre. A Duna vízszintjéhez képest mérten megsaccolható a lapátok átmérője, nyilván ehhez ad némi támpontot a parton álló házak magassága is. :-)

---

Annyiban érdekes, hogy a Duna medre összeszűkül természetes módon, így a folyása is felgyorsul, errefelé kezdődik - bár még kissé távolabb van ténylegesen - a Vaskapu nevű rész. Ez még "csak" a szoros bejárata, de ettől kezdve hosszasan kanyarog a szűkre szabott helyén a folyó. Igazán innen érdekes(ebb) a kerékpározás is, mert le és felmegy az út a vízszinthez képest, néha tekerni kell keményen, de utána jó gurulni. :-)
Az út erre is vegyes: rossz-jó váltja egymást...

---

Golubac, avagy korábbi történelmi ismeretekből eredően Galambóc és annak vára a következő megálló. Én annyira elfáradtam, illetve megéheztem, hogy mondom itt pihenek és csak holnap megyek tovább. Érdemes volt: bent a "belvárosban" találtam egy fantasztikus és olcsó pljeskavica sütőt (tudott néhány szót még magyarul is), valamint egy kellemes kávéházat Wi-Fi csatlakozással, konnektorral. Innen sikerült újfent az internet széles útjára lépni és hírt adni erről-arról.

---

Mikor jól laktam, a hírek útra keltek az elektronok útján, kimentem a városból és találtam is a Duna partján egy nyugodt helyen fekvő - korábbi kikötő helyén - egy jó sátrazási lehetőséget...

---

...íme!
Ez ugyan már másnap reggel készült sátorbontás közben, de a háttérben látszik a néhai kőbánya vasbetonból és a hegyoldalba épített kitermelési épülete. Ekkor még én sem tudtam, hogy alig 1 km-re található... Erről a következő részben bővebben! :-)

Végre! Itt a jó idő, korai kelés, pakolás, induljunk!
A tervek alapján - támaszkodva a Google Maps útvonaltervezőjére - 170 km a megteendő napi táv, de ez annyit tesz, hogy a Kiszombor - Temesvár - Moravica útvonalon "átszelni" estére Romániát és már Szerbiában, Vršacban éjszakázni. Miután kipihenten, frissen vágtam neki, így előre megírom: összejött! :-)

Tehát irány az újszegedi vasútállomás, ami sok éve nincs felújítva, de valószínűleg nem is lesz, lévén ideterveztek a szomszédságába egy bevásárlóközpontot (is) a valahai Kendergyár helyére (mellé), így a sorsa a megsemmisülés felé mutat (néhány éve még a jegykiadást is felszámolták itt, egyébként ez az Újszeged - Makó - Mezőhegyes - Békéscsaba 121-es számú vasúti viszonylat egyik végállomása).
Hiszen a környéken - jó néhány évvel korábban - már történt néhány kisajátítás a leendő (harmadiknak szánják, de vajon mikor fog megépülni?) szegedi híd felvezetőútjának, a Temesvári körút meghosszabbításának megépítése kapcsán.
Bár az itt üzemelő - korábban, kb. a "gengszterváltás" idején még meleg ételt is kínáló - resti (a helyi szlengben csak "Galyatetőnek" hívják, hiszen egy szegedi viszonylatban "meredek" rámpa visz fel a vasúti töltésre) szinte évente váltja a bérlőt (állítólag 2013. szeptember 1-től megint bezár...), de a forgalom valahogy nem akar nőni, igaz, a munkanélküliség is csak egyre növekszik a térségben. Ettől még keletebbre (Kelet-Magyarországon) pedig - egyes hírek alapján - egyenesen katasztrofális ez a mutató.

---

Indulás előtti percek, várakozás, és lám: pontosan indult a vonat! :-)

---

Néhányan - a kora reggeli és "rendkívül" szomjas vendégek közül - már a teraszon nézik/várják a vonatindulást.

---

Vannak korán kelő utasok (?), nézelődők (?) a deszki NAGY :-) "állomáson"...
Hiába: bár itt mindennapi a vonatközlekedés, de ezt 1-1,5 éve "levitték" napi 2-re (reggel és kora délután van lehetőség zötykölődni, kivétel vasárnap: akkor este is van egy).

---

...igaz, az "állomásépület" sem minden igényt kielégítő, de legalább van és a miénk! :-)

---

A "gyors" vonatút számomra Kiszombornál véget ért, mert innen a határátkelő ~6 km-re van, és legalább kívülről sikerült megnézni az Árpád-kori körtemplomot (miután tényleg haladni akartam, így tényleg nem volt többre idő).
---

Igazán nem hittem volna, de valami 3 perc alatt átértem rajta! Mondjuk nem bántam, mert jött el egyre jobban a nap és égetett, de veszettül. :-(

---

Messze van még Temesvár...

---

A csanádi templom...

---

...és előtte Gellért püspök szobra.
Megjegyzés: a templom tornyában található egy különleges (talán zenélő?) óramű, ha valaki kíváncsi rá, keresse a gondnokot a megtekintéséhez.

---

Ezt követően néhány km-re DK-i irányban megérkeztem Bartók Béla szülőhelyére, Nagyszentmiklósra. Az elmúlt évben néhányszor voltam itt, és valahogy - ha apránként is -, de legalább látszódik valamiféle fejlődés, előrelépés, itt-ott. Nos, ez nem minden Magyarország keleti határszélén fekvő településéről mondható el, sajnos.

---

Egy apró, de nem vészes kerülővel lefényképeztem Bartók Béla, majdnem a központban álló emlékművét is.

---

Kifelé menet a városból láttam a román vasút (CFR) egyik szerelvényét. Bár nem tudom ezek a masinák milyen régiek lehetnek, de egy biztos: nem mostanában gyártották őket.

---

A következő útba eső település: Lovrin. Itt költöttem el az első román pénzemet: miután megettem a jóféle hazai :-) szendvicseket, vettem hozzá egy ásványvizet is.

---

Kisbecskerek határában, itt megálltam egy kávéra. Néha 10 percnyi ücsörgés felér több órányi pihenéssel. Messze még a román-szerb határ...

---

Temesvár határa, ekkor éreztem elsőként (a nagy meleg ellenére), hogy összejön az aznapra tervezett ~170 km. Egy kicsi városnézés is belefért...

---

...és a soknyelvűségéről mindig is híres város nem hazudtolja meg magát.
Van választék az elnevezés megjelenítésében! :-)

---

Itt ilyenre festették a trolikat!
Legalább nem valami egyenruha vagy valami fantázia nélküli színre sikeredett a megvalósítás! :-)

---

Sikerült valami kerékpáros "összeröffenés" mellett elhaladnom, voltak vagy 2-300-an! Ekkor vettem észre, hogy a kerékpár kitámasztó rögzítőcsavarja meglazult, így elő kellett keresnem a hozzávaló szerszámot: lepakolni hátulról, megkeres, meghúz, elrak, visszapakol. Nem baj, legalább egy kis gyakorlás a le-fölmálházás témakörben. :-)

---

Ilyen is van Temesváron! Tényleg normálisan aszfaltozott, felfestett kerékpárutak hálózata. Természetesen Szegeden is van, de néhol a megvalósítás a kivitelezés csapnivaló. Nyilván nem volt időm az összes útvonalat végigjárni, de amerre voltam: maximálisan le a kalappal!

---

Egy másik érdekesség Temesvárott: a villamos formája erősen hajaz a Szegeden nem is olyan régen nyugdíjazott "Bengáli" szerelvényekre (szerintem), de pl. ez meglepően csendes jármű volt. Már csak egy dolog lenne érdekes: vajon milyen tömegközlekedési árak vannak? Nyilván a (átlag)fizetésekhez mérten lenne igazán érdekes (vagy az itteni munkanélküli ellátáshoz képest mérten: mennyi vonaljegyet tudna megvenni az érintett az ellátásából).

---

Temesvár folyója a Bega. Az utamba eső hídról balra...

---

...majd jobbra is készítettem egy-egy fényképet.
Aki tudja, hogy mi a kép jobb oldalán látható "buzogányszerű" épület neve, rendeltetése, nosza írja meg egy hozzászólásban vagy e-mailben.
Szerk.: sikerült kideríteni! (2015. február) :-)
Ezen a hivatkozáson olvashat a Józsefvárosi víztoronyról:
http://www.welcometoromania.ro/Timisoara/Timisoara_Turnapa_Iozefini_m.htm

---

Ez már Temesvártól délre, a román számos szerinti 59-es út mentén fekvő Şag falu határában készült.
Rendkívül meleg volt és ráadásul ez csökkentett alkoholtartalmú ún. "kerékpáros" (Radler) sör. Olcsó és finom volt. :-)

---

A több mint 10 éves Siemens ME45-ös telefonom kijelzőjén látszik, hogy mennyi a pontos idő. No, ekkor kapcsoltam rá, mert éreztem, hogy a jó idő sem tart örökké...

---

Néhány km-rel délebbre, Jebel, majd Voiteg után "jött" a lényeg: a településről kifelé menet vettem észre!
Én ugyan az úttesten tekertem, de aki ezt megtervezte, annak a kezét kellene levágni, de tőből. Szerintem.
Igazán éjszaka lehet izgalmas, főleg kerékpárral, mert kivilágítva sincs...

---

Itt már közeledik a román-szerb határ, de ez látszik a háttérben látható hegyekből ítélve is, illetve az út jellege is megváltozott: sok a domb errefelé.

---

Ráakadtam a határtól tényleg 1 km-re álló régi határkőre, s itt már ha messziről is, de dörgött, villámlott, semmi jó nem ígérkezett...

---

...s némi, rövid zivatar csak elkapott, bár ez még csak az előszele volt a későbbi viharnak!

---

Egy videóból "kivágott" képkocka árulkodó módon mutatja a vihar erejét. Én szerencsémre pont a határállomáson kaptam el (fedett helyen!), így be tudtam húzódni a nagyja elől, de később némiképp alábbhagyott, majd újra rákezdett a felhőszakadásszerű eső, de addigra én is továbbindultam, immár Szerbiában, Vršac irányába. Volt ugyan egy kiváló esőkabátom, de ekkora zuhéban nem jó kerekezni! :-(

---

Vršac főtere vagy amellett, de már nagyon későn, az eső után és szállás nélkül...
Valamennyire lepakoltam, és kissé később elindultam keresni szabad Wi-Fi csatlakozást, de csak jelszavasak voltak, illetve volt egy (ami néhány perc múlva "eltűnt" az éterben) kódolás nélküli is, de legalább el tudtam küldeni az első bejelentkezésem/e-mailem egy Asus Eee PC segítségével. Miután elég hideg volt a korábbi nappali hőség ellenére, így mentem egy kört a városban...

---

...ez alapján. Kellemes meglepetés volt néhány, az EU által pénzelt és felújított műemlék a szűken vett belvárosban. Volt néhány éjjeli kávézó, pékség, pizzás.

---

A katolikus (?) templom késő este kivilágítva.
Innen mentem a város szélén álló benzinkúthoz aludni, a kép jobb szélén látható táblával is jelzett bicikliúton.