Szóval egy Lukoil (orosz többségű) benzinkút mellett sikerült sátrazni ÉNy-Bulgária ezen részén, nem messze Montana városától. Ez nem (!) az USA területén található, hanem az azonos nevű megye székhelye Bulgáriában. Előtte lévő este esett rendesen, és miután egy napraforgóföld mellett sikerült letáborozni, így kaptam én is az égi áldásból. Igaz, előtte meg napokig semmi nem "hullott", így nem sokáig maradt a felszínen a csapadék, mert egyszerűen a föld "elnyelte".
A képen a kicsi (töltővel együtt 1 kg), zöld (a felső borítója halványzöld) ASUS Eee PC látható némi Kamenitza sör, valamint némi bolgár apró társaságában.
---
Tehát ez nem az USA, hanem Bulgária! :-)
---
Épülő ortodox templom, toronyház, visszaszámlálós jelzőlámpa...
---
...a csirkék szépen sorban sülnek a nyárson. Ha nem is pont ebből az "eresztésből", de megkóstoltam. Ismételten megállapítottam, hogy a bolgárok értenek hozzá! :-)
---
Összevont világháborús emlékmű: 1912-13, 1915-18 és 1944-45 időszakokból vannak felsorolva a hősök nevei.
---
A montanai (Bulgária) Jurij Gagarin műszaki gimnázium épülete közel a belvároshoz.
---
A montanai autóbuszok számára épített és a vasúti pályaudvarral szemben található az "avtogari".
---
Vasútállomás a peronok felől fényképezve.
---
"Üvegházban" található egy, a forradalmi időkből származó gőzmozdony előtte egy nyitott vagonon pedig egy ágyú; gondolom, hogy így készítettek egy "korszerű", ám kezdetleges páncélvonatot. :-)
---
Bolgár pénzek némi pénzügyi helyzetfelmérés okán lettek sorba rakva.
---
Blagovo település nem messze Montanától. Itt romlott el az idő (de nagyon), így kénytelen voltam behúzódni valahova...
---
... a település központi "főutcája", talán a képből nem annyira látszik, de meredek, és esőben csúszik!
Miután az idő végképp elromlott, nem is tudtam volna merre menni, így a bolt melletti - házias konyhával is rendelkező - kocsmában húztam meg magam.
Néhány sör után még jobban "rákezdett" az égi áldás, minden úszott az utcán, legalább így kevesebb szemét maradt itt-ott. Közben megérkeztek a törzsvendégek, meg az egyéb hírek is: az utat lezárták. Valahol arrébb - az eső miatt - földomlás volt, így ha akartam volna (na, de ki az a hülye aki ebben az ítéletidőben tovább indul?) se tudom volna haladni...
---
Helyette összehaverkodtam a tulaj fiával, aki később felajánlotta, hogy aludjak náluk és még - mindenféle kérés nélkül (!) - meg is vendégeltek. A fényképen csak kb. fele látszik az adagnak, de a hozzáadott apró, de annál csípősebb paprikával együtt nagyon finom volt. Soha rosszabbat! :-)
Mondjuk másnap reggelre eltakarították a továbbutazást gátló földhalmokat, az eső is elállt (a tócsák néhol igen mélyek voltak a kátyúk miatt!), így semmi akadály nem volt az indulásnak, de erről a következő részben.
