Szerencsére az eső aznap, illetve másnap sem esett már, így sikerült egy jót aludni az alábbi benzinkúton.
A két alumíniumból készült bódé előtti részen vertem fel a sátrat és nem kellett altatni ennyi távolság után. Itt már másnap reggel, összepakolva, indulás előtt. Azért a tócsák árulkodnak, hogy mekkora eső lehetett...
---
Néhány km-rel odébb, de már feljött a nap, és mindenfelé a végtelen napraforgótáblák látványa.
---
Ilyen emelkedők is előfordulnak, de szerencsére errefelé ebből nem volt sok. :-)
Milyen jó volt a végén gurulni, illetve lett volna, mert itt is az utak a fenntartó szemszögéből nézve sokadik szempontot képviselnek. Bár - ha nagyon belegondolok - ez sem kizárólag a Balkánra jellemző... :-(
---
Európai Uniós pénzből néhány éve kiválóan kitáblázták a Duna mentén lévő kerékpárutat, ami nem mindenhol válik külön a közúttól. Legalább nem kell attól tartani, hogy valaki eltéved, mert ahhoz tényleg nagyon sötétnek kell lenni az illetőnek, valamint az ábécé ismerete - a latin betűs írásmód miatt is - sokat segít! :-)
A címkék ráragasztása már inkább balkáni stíl, no, de elvégre ki is dönthették volna az oszlopot... :-(
---
A Duna-Tisza-Duna-csatorna. Nem elírás a neve, mert elég hosszan kanyarog a Vajdaságban és tényleg így alkották meg anno.
---
A dunai átkelési lehetőség kompon Stara Palanka és Ram között, bár ez utóbbi nem a számítógépes memóriára akar utalni! :-)
Innen nem messze válik a Duna román-szerb határfolyóvá. Ezen a szakaszon a szélessége (néhol) eléri a 2,5-3 km-t is.
Azt meg kell hagyni, hogy a táblán szereplő, kézzel írt információ rendkívül könnyen "érthető": az órákat jelöli, mikor a komp indul. Csak annyi a baj, hogy nem innen, hanem kb. 100 m-rel odébb, de ezt külön semmi nem jelzi, így kénytelen-kelletlen meg kell bízni a komp személyzetében, hogy "szólnak"az eltévedt vándornak (különben hoppon, vagy stílszerűen ezen a parton marad). :-) Én is majd' így jártam...
---
Szóval: ez már az Al-Duna szakasza, errefelé vehették fel (vagy esetleg némiképp lejjebb, a torkolat irányába) az 1972-ben forgatott Aranyember c. magyar filmet (rendezte: Várkonyi Zoltán).
---
A szerzőről önkioldóval készült önarckép.
Legalább a kellemes szél a Duna mentén enyhítette a hőséget, ui. a kikötő környékén 4-5 étterem is van egymás szomszédságában, de egyik sem vendégbarát. Értem én: mindenki meg akar élni a mai, anyagias világban, de ezt még az egyik étterem falán függő, színes, tarka-barka külföldi vendégekről készült összeállítás sem tudja feledtetni. Mármint az árakat. Ha valaki nem lusta pl. visszatekerni 2,5 km-t a faluba, a boltban rendkívül olcsón kap ezt-azt.
---
A kompon szaladtam össze ezzel a kedves francia párral, akik egy speciális, egyedi építésű tandemen járják a világot. A mindenütt meglévő tárcsaféken kívül a csomagszállító utánfutó technikai kialakítása rendkívül figyelemreméltó!
---
Hajók erre, hajók arra, relatíve nagy a forgalom, bár nem vagyok folyami-tengeri kérdésekben jártas.
Mindenesetre a viteldíj megállapítása érdekes módon történik. Tudtam előre, hogy elméletben mennyi lesz a tarifa (ui. a korábban emlegetett kisboltban, a tulaj - akivel összehaverkodtam - telefonon előre megkérdezte), így biztos voltam benne, hogy nem leszek átejtve... No, azért ez már a Balkán. Ergo: így sem volt drága (~1000 Ft kerékpárral együtt), de szerintem erősen függött a pénzbeszedő kapitány (?), matróz (?) ittasságától és pofátlanságától (is). Mindegy, ettől még az átkelés élmény volt, majd' a tengeren éreztem magam. A szél pedig rettentő erősen fúj a víz felett, aki erre jár, készüljön fel!
---
Az előbb már említett francia párosnak a tandemje kicsit közelebbről.
---
A tolóhajó a komp mellé kötve. A háttérben pedig egy katonai (?) motorcsónak, hiszen ez már a szerb-román folyami határvidék.
---
Ide igyekeztünk: Ram kikötője és vára. Érdekes a várba tilos a belépés életveszélyre hivatkozva, pedig némi pénzt áldozva - akár EU forrásból is - lehetne némi turistaforgalmat generálni. Ki tudja?
---
A francia páros nyeregben és lendületben a veszettül meredek emelkedőn felfelé...
---
A rendőrök is járőrben, én meg lassan a tűző napon tovább az Al-Duna mentén, keresve az átkötő utat.
Bár kerékpáros táblák itt is vannak és nem mindig jó helyre pakolták őket, vagy csak én voltam kissé kitikkadva a nagy melegben... :-)
---
...és nem messze megálltam némi üzemanyag és hűtőfolyadék pótlásra. Ezen a 10 percen nyertem a későbbiekben - km-ben és percekben is kifejezve - sokat, mert a következő néhány helyen nem volt bolt. Annál több elkerített, maszek üdülő, villa, de oda átlagembert nem engednek be a különféle őrző-védő szolgálatok emberei. A Duna vize pedig nem feltétlenül ajánlott ivásra...
---
Azt nem állítom, hogy a környéken csak ilyen vagy akár hasonlóan giccses megoldású paloták állnak (vaskerítés + oroszlánok), de ezt tényleg megálltam lefotózni. Ízlések és pofonok...
---
A képen a kerékpár a menetiránnyal szemben lett letámasztva (biztonságosan), de ettől még a túlpart már Románia, illetve jó néhány km-en át az útminőség borzasztó. Valószínűleg a titói idők óta erre nem költöttek, vagy akár a régi jugoszláv rendszerben zárt terület lehetett, erre utalnak látható nyomok, itt-ott. Azért minden rossz (út) előbb-utóbb véget ér. :-)
---
Jócskán arrébb ilyen és ehhez hasonló maszek villák, apartmanok lepik el a környéket (az árak után nem érdeklődtem!), de látszik az igényesség. Akinek van pénze, jöjjön nyugodtan: horgászni, vízisízni stb lehet bármennyit, csak a pénztárca bírja! :-)
---
Mindenki találhat megfelelő módon kialakított üdülőt, tényleg csak az anyagiak függvénye az egész.
---
A Duna mentén rengeteg kisebb-nagyobb patak, folyó végzi a sorsát a "nagy testvér" medrében, íme az egyik: a Pek folyó torkolat előtti hídja.
---
A román oldalon - km-eken át (!) - rengeteg szélerőmű lapátkereke forog veszett iramban a nagy szélben. Lehet erre mondani, hogy elcsúfítja a tájat (?), de egy tény: ritka hatékony és környezetbarát megoldás energiatermelésre. A Duna vízszintjéhez képest mérten megsaccolható a lapátok átmérője, nyilván ehhez ad némi támpontot a parton álló házak magassága is. :-)
---
Annyiban érdekes, hogy a Duna medre összeszűkül természetes módon, így a folyása is felgyorsul, errefelé kezdődik - bár még kissé távolabb van ténylegesen - a Vaskapu nevű rész. Ez még "csak" a szoros bejárata, de ettől kezdve hosszasan kanyarog a szűkre szabott helyén a folyó. Igazán innen érdekes(ebb) a kerékpározás is, mert le és felmegy az út a vízszinthez képest, néha tekerni kell keményen, de utána jó gurulni. :-)
Az út erre is vegyes: rossz-jó váltja egymást...
---
Golubac, avagy korábbi történelmi ismeretekből eredően Galambóc és annak vára a következő megálló. Én annyira elfáradtam, illetve megéheztem, hogy mondom itt pihenek és csak holnap megyek tovább. Érdemes volt: bent a "belvárosban" találtam egy fantasztikus és olcsó pljeskavica sütőt (tudott néhány szót még magyarul is), valamint egy kellemes kávéházat Wi-Fi csatlakozással, konnektorral. Innen sikerült újfent az internet széles útjára lépni és hírt adni erről-arról.
---
Mikor jól laktam, a hírek útra keltek az elektronok útján, kimentem a városból és találtam is a Duna partján egy nyugodt helyen fekvő - korábbi kikötő helyén - egy jó sátrazási lehetőséget...
---
...íme!
Ez ugyan már másnap reggel készült sátorbontás közben, de a háttérben látszik a néhai kőbánya vasbetonból és a hegyoldalba épített kitermelési épülete. Ekkor még én sem tudtam, hogy alig 1 km-re található... Erről a következő részben bővebben! :-)
