Szívesen maradtam volna a Kamchia folyó partján, de indulni kellett tovább.
Egy apró, de rendkívül bosszantó tény: Várnában bármerre fordultam meg, egyszerűen nem találtam működő postahivatalt. Bár volt néhány már félkész (előre megírt) képeslapom, de bélyeget maszekban sehol nem árultak. Értem én, hogy vasárnap lévén majd' minden zárva található, ami állami kézben van, de egy ekkora városban - Várna kis híján 350 E főt számlál! - ne legyen turistaszezonban sehol egy nyomorult postahivatal nyitva! Tényleg Balkán.
Bár sokáig van minden nyitva esténként, de a másnapi kezdés nyitás - hiába írnak ki ezt-azt - olyan kényelmesen, ráérősen történik. Mikor valakinek nincs ivóvize, kajája (esetleg söre!), az kínjában sok szépet tud mondani a bolgár ősökről. Ráadásul kevés a helyi pénze és szívesen váltana (van miből), de hol, ha a környéken sehol nincs pénzváltó, működő posta! Pedig már hétfő van!
---
Azért a helyi boltos is észbe kapott nem sokkal reggel 8 óra után, így még előtte sikerült váltanom ott nyaraló fiataloknál bolgár levát, így tudtam tankolni a készleteimet. Jó, egy sörre is futotta... :-)
---
A tettes mindig visszatér a tett helyszínére - állítólag. Nos, a tegnap esti étterem bár zárva volt, de reménykedtem, hogy működik a Wi-Fi, valamint a fali konnektorban lesz áram. Nem tévedtem! :-)
Miután az idő kellemes volt, hova rohanjak állandóan?
---
Nagyban írom a leveleket, mikor a szomszédos kocsmába - szó szerint "beteker" két lengyel kerékpáros. Odamentem hozzájuk, és elmondtam a "két jó barát" versikét (lengyelül), egyből nagy sikerem volt, így készült közös fotó is.
---
Közben megtelt a sétahajókázni szándékozókkal a motoros nagyobbacska csónak, és hajrá! Ők arra, én némileg visszafelé, lévén a főútra akartam kijutni.
---
Tegnap késő délután, estefelé emlékeztem, hogy van egy posta, de hétfőn sem nyitott ki! Közelebbről sem volt semmi kiírva, hogy miért, vagy merre van a legközelebbi működő fiók...
---
Végre a főútnál lévő elágazáshoz értem. Kitalálható, hogy a délnek tartok,akkor merre is kell fordulni? :-)
---
Staro Oryahovo településen - tűző napsütésben - sikeresen "ráleltem" a működő (!) postára, de miután sehol semmi útbaigazító tábla, vagy 5-6 helyen kérdeztem rá. Szóval: aki ezt kitalálta, hogy egy közcélú szolgáltatást ennyire el kell dugni (nyilván kivétel a helyi lakosság), azért azt nyakig beásnám a tengerparton a homokba (aztán ha jön a dagály... na, az legyen az ő problémája!).
---
A közelben lévő Rudnik település határánál áll egy nem is annyira kicsi fogadó, ahol kiváló sopszka saláta lett az én áldozatom. A másik érdekesség: a képen szereplő idősebb hölgy Szlovákiából került Bulgáriába (ide ment férjhez), és tán' Lőcse vagy Léva városából származik (erre már nem emlékszem pontosan). Emlékezett is néhány magyar szóra, pedig színtiszta szlovák származású.
---
A Várna és Burgasz közötti régi országút nem mindenhol követi a tengerpart vonalát. Így vannak néhol tekintélyes emelkedők, nagy a forgalom, de legalább vannak kellemes meglepetések...
---
...mint pl. ez a kicsi, de nagy hátsó kerttel rendelkező, családias légkörű és nem is a főút mentén fekvő étterem. Olyan jót és olcsón még nem ettem eddig utam során Bulgáriában, mint itt!
Lehet mondani, hogy ilyen a bolgár, török, görög, szerb stb. konyha, de a balkáni összhatás mindegyikben érvényesül (török megszállás, hasonló földrajzi, éghajlati adottságok stb). Nem baj, most ne a történelemmel foglalkozzunk: a lényeg, hogy tudnak finomakat főzni!
---
Tele hassal, jóllakottan készült ez a fotó, de bárkinek ajánlom, ki errefelé jár, mert kiválóan "kotyvasztanak" a konyhában! :-)
---
Néhány km-rel odébb, de már közelebb a tengerparthoz, épp elhagyva Byala település Burgasz felé eső határát, láttam meg ezt a fantasztikus, a néhai NDK katonai Trabantjait is lepipáló műalkotást!
Akárki is volt a konstruktőr, megérdemelne egy "Ötletességért" technikai díjat.
Külön felhívnám a figyelmet a hátsó, oldalsó részre felerősített gyalogsági ásó (?) - bár nem igazán aerodinamikus -, de praktikusan kézreálló rögzítésére, mely útmenti rabló agyonütésére éppúgy kiválóan használható, mint erdőtűz oltásánál rendkívül hasznos eszközként. :-)
---
Még mielőtt valaki legyintene az emelkedő/lejtő problémára: talán a képből is kiderül, hogy - itt épp megállva a fotó kedvéért és utána finoman gurulva -, de vannak szép szintkülönbségek a régi országúton (is). Ez általában jellemző Bulgária majd' minden részére, talán kivétel a Duna és a Marica folyók völgye, vízgyűjtője.
---
Ez már Obzor városa, mely meglepően nagy, tele nyaralókkal és rengeteg üzlet, bolt, vásári csecsebecse árussal. Itt épp a főtéren lévő sakktáblánál próbálkozik valaki egy fotót összehozni. Szívesen lettem volna a bábu helyében! :-) A háttérben pedig az emeleten lévő internet kávézó lehet érdekes az arra járóknak!
---
Az amerikai tömegkultúra (?) ide is betört ezerrel, így lehet fotózkodni a bábukkal, persze tisztes pénzért!
---
Tessék: a magyar hivatalos fizetőeszköz átváltható szabadon, az egy másik kérdés, hogy mennyi az annyi! :-)
Egy apróság (nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik elsőre): a pénznem megnevezése rovatban zárójelben van a pontos mértékegység! Érdekes: a cseh, az ukrán és az orosz pénznél ez "csak" 10, nálunk felugrik 100-ra! :-(
---
Valahol a főtér környékén látható ez az információs tábla. A kedves vendégnek (nyaralónak) ne kelljen sokat töprengenie, hogy hol költse el az üdülésre szánt pénzét. Ötletes, átlátható, informatív! :-)
---
Ezt fotózhattam volna bárhol Bulgáriában. Az utcai hűtőkre PC-re kötött webkamera vigyáz (tehát az eladó a többségében légkondicionált üzletben élőben látja ezeket), tehát nem lenne értelme "kikapni" és elszaladni az esetleges zsákmánnyal! :-) Ellenben a kassza, legrosszabb esetben az ajtó mellett madzagon, láncon, de ott van a lényeg: a bontó! A választékra nem lehet panasz, az árakra végképp nem, de érdemes körülnézni: lehet, hogy az utca másik oldalán, szemben, ugyanaz az áru valamivel olcsóbb. Sőt, van, hogy egymástól az ilyen kis miniboltok 10-20 m-re vannak, akár egy utcában 5-6 is, valamint nem ritka a későig való nyitva tartás sem; 22, 22.30 általában! Érdekes: ott nem Matolcsynak hívják a pénzügyminisztert! :-)
---
Egy késői kép a szerzőről, a főtérről indultam szállást keresni.
---
Az éjszakai bazársoron - QRVA hosszú és fárasztó - minden kapható! Ami esetleg nem, azt megszerzik 1-2 perc alatt, néhol még alkudni is lehet. Persze az áru nagy része kínai gagyi kategóriába eső akármi, de néhol akadnak érdekességek is. Általában éjfélig megy a bolt, az árusítás, de még akkor is szinte minden kifőzde, pizzás, kajaárus is ezerrel kavargatja a saját főztjét; vannak is vevők.
Megjegyzés: a bolgár emberek többsége rendkívül közvetlen, harsány és megfigyelésem alapján némiképp elhízott! A harsány nem is igazán jó kifejezés: egymástól állnak max fél (!) m-re és ordítva közlik egymással a mondanivalójukat. Mintha két szemközti hegycsúcson állnának kecskékkel, birkákkal körülvéve. Erről a Báj ganjó nevezetű regényhős jut eszembe. A magyarul is olvasható mű írója, A. Konsztantinov fiatalon halt meg, mert a szókimondó írásairól, könyveiről is ismert újságírót bérgyilkosok lőtték le Pazardzsik közelében.
Az elhízás pedig látványos a tengerpart mentén (is), de bármerre voltam Bulgáriában, ez ott valahogy népszokás szintjén ragadt le (stílszerűen: akár a kilók az illető dereka körül).
---
Sok helyen vannak kiválóan rajzoló művészjelöltek...
---
...akik arra is vállalkoznak, hogy fénykép alapján rajzoljanak a megrendelő kívánságára, vagy akár 15-20 perc alatt lerajzolják az élő/ülő/beszélő/fészkelődő modellt.
---
Aznap estére szóló vacsorám: sajt, kenyér, ayran. Ez utóbbi lényegében sós vízzel hígított joghurt, mely az egész Balkán-félsziget területén ismert és kedvelt. Nyáron sokkal jobb az ásványvíznél, bármely szeszes italnál (ez nagyon komoly érv mellette!) és ráadásként még egészséges is! A literes kiszerelés nem volt több ~60-70 Ft-nál emlékeim szerint.
A helyi kempingbe sikerült a hátsó, személyzeti bejáraton keresztül bejutni (kerékpárral együtt), így szerencsére volt hol aludnom. Később ezt bezárták, korán reggel így kénytelen voltam a főbejáraton távozni: miután senki nem jött elő a kopogásra (pedig tényleg fizetni akartam!), így egyszerűen kisétáltam az utcára és irány tovább délnek! Erről bővebben már a következő részben...
