Hajnalban még Eskişehirben voltam, de délelőtt vonattal Ankarába, a török fővárosba érkeztem.
A "normál", II. o. vasúti vagonban - szavamra! - nagyobb komfort volt, mint egy MÁV I. o. gördülőszekrényben.
Megjegyzés: nem vagyok vasutas, nem utálom a vasutasokat, a MÁV-ot, de ami itt az un. "gengszterváltás" óta történt vasúti fronton az maga a kabaré, vagy a tragédia! Persze voltak fejlesztések, meg néhány jó lépés, de az egész (összességében) nem afelé tart mint az európai átlag!
Tehát: a képen látható sínpár az YHT-s szerelvényeknek van fenntartva. A kép hátterében látszik is határolókerítés, mert ha 250-es tempónál pl. egy birka a vonat elé tévedne, hmm, érdekes lenne a találka! :-)
---
No, lássuk belülről is! Ami nekem feltűnő volt, hogy nincs sehol (!) szemetes (láda, bedobónyílással ellátott szelektív gyűjtő, egyéb...), hanem rendszeres időközönként a vasúti alkalmazott egy nagy (fekete) zsákkal körbemegy és összeszedi az itt-ott fellelhető hulladékot stb.
---
Közel a kerékpárhoz ültem le. Az ilyen típusú szerelvényeknél álló helyzetben is működik a légkondicionálás, pedig nincs villamosítva a vonal. Ergo van a vonat "végén" egy műszaki vagon, ami egyrészt a vasutasok pihenője van kialakítva (oda lehet "berakni" pl. az egyébként nem szállítható kerékpárt!), másrészt egy óriási dízelmotorral hajtott generátor (t.: jeneratör, kiejtése: "zsenerátör") van beépítve áramforrásként. Nos, ez álló helyzetben tisztességes hanggal bír... :-( Egyenesen borzasztó, de a kényelem... :-(
---
Az anatóliai táj a vonatablakból és amit lehet megművelnek.
---
Ankarától "nem messze" van Polatlı városa. Ennek határában - a képen látható módon - áll Mehmetçik monumentális szobra. A nevezett személy nem más mint a török ismeretlen katona megszemélyesítője.
A török függetlenségi háborúban eddig jutottak legmesszebb a görögök az Égei-tenger partjától, vagy másképp: legközelebb Ankarához. Iszonyú harcok és emberveszteség árán sikerült a törököknek "fordítani" a háború menetén.
A másik érdekessége a településnek, hogy innen ÉNy-ra van Gordion romvárosa: Nagy Sándor, gordiuszi csomó...
---
A török nacionalizmus "szokásos" megnyilvánulása: még az ablakon is ott virít a csillagos félhold.
---
Minden vonaton van büfékocsi, és emberi áron (!) lehet pl. teázni. Alkoholos italt nem láttam az itallapon...
---
Ez bizony Ankara! :-)
Ezzel a szerelvénnyel jöttem, a rácsos kapu meglepett; lehet, hogy náluk nincs annyi potyautas?! :-)
---
Egy közös önarckép a "lóval"... :-)
---
A belső csarnok, sokkal hűvösebb van és feltűnő a tisztaság!
---
Itt is népszerűsítik a már működő (Ankara – Konya), illetve a még épülő Ankara – Eskişehir – Isztambul) YHT vonalakat.
A tervek alapján még néhány hasonló vonal épül a későbbiek során, de ott is minden (sok) pénzbe kerül.
Azért gondoljunk bele: nyugat-keleti irányban Törökország kiterjedése, légvonalban ~1800 km, és tele vannak hegyekkel, és szinte az egész ország földrengésveszélyes területen helyezkedik el.
---
M. K. Atatürk a függetlenségi háborút követően ezzel a vagonnal járta az országot.
---
A vasútállomás (Ankara Garı) kívülről...
---
...és az előtte lévő szobor, van benne hettita és oszmán "beütés", de ennek ellenére Naszreddin Hodzsát ábrázolja. Bár táblát nem láttam, de van benne némi stíluskeveredés – ja, az szándékos. ;-)
Némiképp utánaolvasva kiderül, hogy Metin Yurdanur munkája 1979-ből – egyben ő készítette a magyarországi Szigetváron lévő Szulejmán–Zrínyi szobrokat is, és az oroszlánon ülő hettita alaknak hátat fordító turbános alak egy "látszólagos" ellentét humoros ábrázolása.
---
Nem messze az állomástól a Török Repülőszövetség múzeuma. Ez a torony pedig az ejtőernyősugrást népszerűsíti (Paraşüt kulesi). Én nem mentem be, de elvileg – külön pénzért? – lehet ugrani is?
---
A bejáratnál az információs tábla...
---
...és bentebb - ingyen beléptem néhány métert, őr nem volt a bejáratnál - egy bronzból készített "repülős" alkotás. Kevesen tudják, hogy Atatürk nevelt lánya volt a világ első vadászpilótanője, Sabiha Gökçen, akiről Isztambul ázsiai részén repülőteret neveztek el.
---
Itt már az Anıtkabir nevezetű helynél vagyunk, illetve annak a bejáratánál. Ez nem más mint M. K. Atatürk monumentális síremléke. Ankara szívében egy dombra épült, és hatalmas park veszi körül, elképesztő biztonsági gyűrű veszi körbe, ide még a madár sem tud engedély nélkül berepülni.
---
Itt mindent szabályoznak: viselkedést, merre lehet (kell?) menni...
---
Csekély 15 pontban sorolják a rendszabályokat török és angol nyelven. A lényeg: elsőként átmenni egy fémkeresőn, minden csomagot (előtte érdemes kivenni az útlevelet, pénzt) – a biciklit is! – le kell (!) adni biléta ellenében, és utána - biztos, ami biztos alapon – kézi fémkeresővel is átvizsgálják a kedves látogatót.
A környék tele kamerákkal, szerintem a bokrok is, de jól álcázzák magukat... :-)
A viccet félretéve: aki ismeri valamelyest Törökország XX. sz.-i történelmét, akkor nem csodálkozik a biztonsági előírások ilyen mértékű alkalmazásán.
---
A látnivalókról egy számozott és ajánlott bejárási útvonal, már ebből is sejthető, érzékelhető: ez a mauzóleum óriási méretekkel bír! A központi épületnél (szinte) sehol nincs árnyék... Erre érdemes előre gondolni.
---
Szerencsém volt: épp az őrségváltásnál értem oda, így 4-5 rövid videót is "forgattam" hirtelenjében.
Ezekből kiragadva egy képkocka, persze ez élőben sokkal nagyobb élmény, ezt látni kell! :-)
---
Közelebbről – szintén videóból – látszik, hogy tisztességesen begyakorolták a mozdulatokat.
Szerény véleményem szerint ha nem volt minimum 37-38 °C, akkor semmi! :-(
Ilyen hőségben menetelni, ráadásul egyszerre lépni és eltűrni a sok turista fényképezési mániáját.
---
A Török Hadsereg három fegyverneméből itt épp egy matróz áll díszőrséget...
---
...itt pedig egy Mehmetçik, azaz egy gyalogsági katona.
---
Az Ünnepségek Terével szemben található ez a virágokból kirakott Törökország térkép.
Az egész komplexumra jellemző, hogy mindenütt virágok, bokrok, fák. A park neve is találó: Béke Park, melyben több mint 50 000 (!) fa, illetve dísznövény van.
---
Ezt az zászlórudat egy Amerikában élő török gyártulajdonos, Nazmi Cemal gyártotta le a saját üzemében és ajándékozta az Anıtkabir mauzóleumnak 1946. március 3-án. A magassága 33,53, a súlya 4 938 kg.
A mellette álló emberek magassága alapján lehet igazán megítélni a méretét.
---
İsmet Inönü szarkofágja szemben Atatürk mauzóleumával.
---
Kilátás a városra két oszlop közül.
---
Az Oroszlánok útja nevű sétány mentén 24-24 oroszlán fogja közre a kíváncsi turistákat.
---
Ez már bent a mauzóleum ajándékboltjában van, de az "Atatürk összes" 100 török líráért (~40 €) kifejezetten olcsó, de hogy viszi el kézben ezt bárki is?
A múzeumi részben rengeteg könyvet állítottak ki a tárlókban a hagyatékból, s állítólag mind olvasta a néhai gazdájuk. Ha nem is hihetetlen, de legalábbis elképesztő, ha igaz.
---
Az utazó a Tiszteletadás terme előtt... Talán némiképp felmérhető az oszlopok magassága.
---
Közvetlen a bejárat mellett áll őrt a díszőrség egy tagja.
---
Atatürk szarkofágja.
A valóságban nem itt van eltemetve, hanem az épületen belüli múzeum egyik részén lévő terem padlója alatt, de oda nem lehet bemenni, és a környéken még fényképezni, videózni sem. Helyette egy előre felvett és végtelenített videó megy egy lapos TV-n, ahol látható a sírnak helyt adó terem belülről.
---
Távolabbról a szarkofág. Jól látható a terem mérete...
---
A központi lépcsővel szembe állva jobb kézre esik ez a refief, mely a Sakarya folyó menti csatát jeleníti meg.
A dombormű szándékosan lett hettita stílusban kifaragva, ezzel is hangsúlyozandó a folytonosságot a történelemben. İlhan Koman munkája.
---
A komplexum oldalában, aljában van egy cukrászda, kávézó. A kép önmagáért "beszél"... :-)
---
Kissé balról fényképezve az épület.
---
Egy példa a virágokra, ja, és a tábla szövege (bár nyelvtudás nélkül is kitalálható): Fűre lépni tilos!
---
Kb. 2 óra hosszat voltam az előző helyen és visszafelé a belvárosba láttam meg ezt a táblát.
Megfejtés: a néhai francia államelnök (Charles de Gaulle) neve szerepel rajta, de törökös írásmóddal.
---
S ott – tán vele szembe? –, ez a szökőkút látványa ragadott meg!
---
Befelé a városba – egy videóból kivágott képkockán – a sávelválasztó, terelő betonfalból kis szökőkutak köpik a vizet...
---
Ankara belvárosában. A korábbi Török Nemzetgyűlés helyszíne.
---
Atatürk szobra a belváros közepén.
---
A Török Nemzeti Bank épülete.
---
F. Iulianus római császár ankarai látogatásának emlékére emelt obeliszk.
---
A tábla szövege alapján az obeliszk jól bírja a történelem viharát vagy akár a földrengéseket (t.: deprem) is.
Flavius Iulianus római császár i.sz. 362-ben látogatott el ide.
---
Az előbbiekhez közel eső vallásos negyedben láttam meg a zöld színű ruhában az imámot. (?)
---
Fantasztikusan felújítva a környék, de sehol nincs alkoholos italárusítás, vagy egyéb "kilengésre" utaló látvány, jelenség. Még képeslapot sem lehet kapni: minimum 5-6 helyen kérdeztem rá, még könyvesboltban is.
Nos, vallási témájú kiadványok mérhetetlen mennyiségben kaphatók.
---
Utcai bazár...
---
...és a női divat! :-)
Még ebben is lehet "különbözni".
---
Egy kellemes kisvendéglőre bukkantam, és hihetetlen olcsón lakmároztam egyet.
---
Az ankarai vár megmaradt, vagy sokkal inkább némiképp újjáépített tornyok garmadája, de amint valaki ettől beljebb halad, nos, készüljön fel a nyomor látványára, a nélkülözés nem mindennapi utcai megjelenésére!
---
Lépcsőkből nincs hiány, de szerencsére ezen a szakaszon - legyen bármilyen meredek is! - legalább egy kellemes ligetes, fás parkon át lehet haladni, felfelé. :-(
---
Egy átlagos ház bejárata, de ami igazán érdekes: a kaputól balra, fent a kék színű szem látványa.
Ez a rossz szellemek, a rontások ellen van kirakva. A törökök a mai napig szívesen viselnek akár nyakláncon is vagy fülbevalóként hasonló "védőeszközöket".
---
Ezek már a "megszokott" lakóházak. Itt laknak, de vajon télen milyen lehet itt?
Nyilván a kilátás a városra csodás...
---
A fellegvár tornyán a nemzeti zászló.
---
No, itt a "kellemes" meglepetés: harapós kutya, a bástya lezárva.
Ezt igazán kiírhatták volna lent is...
---
A kilátás pazar a bástya alatti parkolóból a szemközti hegyoldalra (minőség: videóból képkocka), valamint a fővárosra. Nem kiemelt körzet, tehát elképesztően sok a szemét mindenütt.
---
Itt már a város központjában lévő nyilvános parkban, ahol valami hihetetlen mennyiségben vannak a szórakozóhelyek. Ide érdemes ellátogatni, de előtte töltsük meg a tárcát némi pénzmaggal. :-)
---
Itt jön némi ugrás a fényképeket illetően (is), de ennek egyszerű oka van: az utazó összeszámolta az anyagi és egyéb lehetőségeit, s hozott egy - némiképp kényszerű - döntést. Bár érdekes, szép a főváros, de ha és amennyiben valaha haza akar jutni, akkor itt és most vége a túrának (földrajzi értelemben ez a legkeletibb pont a túra során), így irány a már korábbról ismert központi pályaudvar. Pontosabban az Égei-tenger partvidékén fekvő Izmir.
Ez már az Ankara és Izmir között közlekedő vonat ablakából készült nem sokkal naplemente előtt.
A már említett török közkatona szobra ellenkező irányból fényképezve.
---
Kissé távolabbról ugyanaz.
---
Egy vidéki vasútállomás épülete.
Nincs vége, folyt. köv. :-) ...de már a következő részben!
