Korán keltem, friss (hideg) hegyi levegő, némi (nem kevés) fáradtság, hegyek, csoda, hogy sikerült elnézni az útjelző táblát? :-(
Így, sajnos, kimaradt Bor városa (Radnóti Miklós, Bányász Múzeum), ugyanakkor fantasztikus száguldás Zaječar felé...
A másik, hogy estére kényelmesen, de még jobban fáradtan Bulgáriában voltam. Ráadásul újra (!) nem kellett sátraznom, de erről majd később.
Visszatekintve Donja Bela Reka felé (bár innen a falu maga még nem látszik), a kép bal felső sarkában látszódó út vitt volna Bor városa felé, de valahogy nem akartam elhinni, hogy nem felfelé kell menni, hanem egyenesen... Valahogy ez számomra hihetetlennek tűnt.
---
Zaječar felé, de némiképp elkerülve a várost nyugati irányból. Útban a mai nevén Gramzigradnak hívott település határában álló ókori római romok felé (Felix Romuliana), amelyek néhány éve az UNESCO Világörökség helyszínként is ismertté vált.
---
A kitérő (is) kiválóan kitáblázva (ellentétben a bori elágazással), de onnan még valami 2 km ténylegesen a megmaradt és némileg újjáépített rommező.
---
Közvetlen a bejárat mellett látható ez a légifotó az egykori császári palotáról és környékéről.
---
Bár egy bódéban kell megvenni a belépőt, de előre "beszólnak" rádión a látogató érkezéséről, akitől megkérdezik a jegyváltásnál a nemzetiségét is... Szinte csak azt nem, hogy minek jött? :-)
---
Egy plexilap alatti kétnyelvű tájékoztató a régészeti lelőhely aktuális részéről, ilyenek olvashatók mindenütt, szerencsére angolul is.
---
A jelenleg kőtárként (műveltebbek részére: lapidárium) "üzemelő" néhai kápolna (?), mely néhol meglehetősen balesetveszélyesen van kialakítva. A figyelmetlen turista könnyen lábát törheti...
---
Sok ilyen régészetileg is vitatható módon "kipótolt" maradvány van a bekerített területen. Látszik, hogy még dolgoznak itt-ott (mikor, mennyi pénz csurran-cseppen e célra, innen-onnan...), valamint a rendezettségre való törekvés is; még néhány év és ömleni fognak a turisták? :-)
---
Távolabbi kép a központi rommezőről, jelenleg ez a látványosság "magja".
---
Az egyik feltárt, utólag a turisták elől védett (emiatt nagyobb részt apró szemű kaviccsal kevert homokkal visszatemetett) mozaikpadló részlete.
---
A tábla szövegéből kiderül, hogy 2009 júliusától 2010 decemberéig a Galerius császár palotájának Keleti Kapujának állagmegóvása és rekonstrukciója a szövetségi Németország pénzéből történt.
Megjegyzés: senki ne értse félre; ez még mindig jobb megoldás, mint hagyni a föld alatt (felett) továbbpusztulni a kulturális értékeket.
---
Másik helyen a "megszokott" turisták elleni védelem, de kiegészítve színes papírlapra nyomtatott ábrával (szerb és angol nyelven is): ne lépj rá a mozaikra! (Please, do not trample mosaics!)
Ezt (remélhetőleg) mindenki megérti... :-)
---
A szerző személyesen - önkioldóval készített felvételen - a szentély lépcsőjén. A környéken nem sok árnyék volt/van. Szerintem bárki max. 30 perces nézelődés után alig várja, hogy a büfé felé kerüljön. :-)
---
Itt már komolyabb módon védik a mozaikpadló maradványait a látogatók elől... Ami bennem felmerült kérdésként: vajon a láncot tartó vasrudat (idomot) belefúrták az eredeti mozaikba vagy csak a takaróként viselkedő homokra rakták? Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság: megnéztem az eredeti nagyfelbontású fényképet is, és ott épp nincs mozaikpadló maradvány, így két méretes csavarral rögzítették az öntött betonba.
---
A rommező központi eleme: a templom a szentéllyel. Kétségkívül látványosra sikeredett, de valahogy olyan műanyagízű a "kipótlás"... Hangsúlyozom: szakmailag (régészet) nem értek hozzá, de talán jogosan merülnek fel ezek a kérdések. Még az is meglehet, hogy az egész tökéletes munka. Ki tudja? :-)
---
A bejárat az udvar irányából fotózva. Itt is sok az utólagos pótlás, de mindenképp megkönnyíti a térbeli gondolkodás, a fantázia dolgát: sokkal könnyebb elképzelni, hogy valaha hogyan nézhetett ki az egész komplexum.
---
A fedett, árnyékos részen van a "mini" kőtár, bolt és a büfé (a biztonsági őr egyben az eladó is). Az elkészített (rekonstruált) makett még jobban segít a látottak megértésében.
---
Az előbb említett "mini" kőtár: nyilván ezekből a szobrokból nem lehet vásárolni (valószínűleg az eredetiek bent vannak a zaječari múzeumban), de így is figyelemreméltó az akkori szobortermés java.
---
Az általam vásárolt angol nyelvű ismertető és egy képeslap (ez utóbbi a helyszínen kitöltésre került és nem sokkal később feladásra került Zaječarban, a központi postán).
Sajnos, az ismertető - sok, egyéb felszereléssel együtt - néhány héttel később, szőrén-szálán eltűnt Ázsiában, Izmirben (ma: Törökország, korábban: Szmirna néven volt ismert). Ez van. :-(
---
Elsőként Zaječar a cél, csak utána Vrška Čuka (bolgár határállomás)...
---
...egyetlen képem van csak a városról: ez a világháborús emlékmű, de ettől még sok fele voltam, de a hőségtől (is) kifáradva leültem egy kávézóban és átadtam magam a balkáni életérzésnek: kávét, sört rendeltem és ingyenes Wi-Fi mellett pihentem. :-) De ésszel, mert várt még rám a bolgár határ...
---
...amely sok-sok kerékpártolás, kóbor kutya, borzasztó rossz útviszonyok közepette azért csak elértem! :-)
---
A szerző is látszik Bulgária határán: árnyékformát öltve! :-)
---
Maga az átkelő, kellemes meglepetésként 2 perc sem kellett és már bolgár földön tekertem tovább. Igaz, előtte váltottam a határon - ki tudja mi lesz később alapon - némi bolgár levát. Meglepően erős pénz: 1,95 BGN egyenlő 1 €-val.
---
A város neve önmagában nem sokat mond, na, de amíg eddig elértem!
Csak gurulni kellett szinte, ui. EU alapból teljesen felújították az utat a határ és Kula között.
Ha történetesen visszafelé járok erre, akkor is jó ilyen úton "felfelé" nyomni a pedált, mert nem a kátyúkkal kell foglalkozni, szóval: lehet haladni... :-)
---
Erősen esteledett mire beértem a város szélén álló egyik bódéhoz (trafik), ahol sikerült elkölteni az első néhány bolgár levát: ivóvíz, sör, némi kaja stb.
Itt ismerkedtem meg későbbi szállásadómmal, aki a mai napig rendszeresen jár busszal erre-arra, többek között Magyarországra is, így ott aludhattam a házában, nem kellett újfent sátrat állítani. A továbbiakról a következő részben...
