Nem egyszerű sátorhelyet találni Isztambul belső, lakott részén. Hajnalban is érdekes figurák mászkálnak mindenféle, néhol az egy főre jutó kóbor kutya mennyiség is számottevő, de sok helyen a közvilágítás, hmm, legalábbis hiányos. Azért aki keres, az talál. :-)
A Márvány-tenger partja mentén fut a Kennedy Caddesi, mely egy nagy kanyart leírva a Topkapı palotát megkerülve nyugatnak tart. A régi városfal sok helyen körülkerítve, sok helyen pedig magára hagyva található. Valahol életvitelszerűen laknak, persze ez télen milyen lehet, azt nem tudom, de én egy ilyen felújított parknál vertem tanyát.
---
Szerencsémre még este 10 után is nagyon sokan Ramadán alkalmából kint táboroztak, ettek-ittak, és ami a legjobb: hagytak aludni. :-)
---
Néhány nappal korábban, éjfél után lefényképeztem Turgut reisz (admirális) szobrát, de így napfényben, jobban néz ki, szerintem.
---
Egy utca a Galata-torony felé. Bal kézre esően egy hamam (törökfürdő) bejárata, ahonnan pedig a fénykép készült, egy nagyon kellemes kifőzde (t.: lokanta), ahol kis pénzből bár (miután nem volt több, csak 30 kurus!), de egy teára így is jó voltam. Hiába: a török-magyar barátság újfent bizonyított! :-)
Nyilván nem emlékeztek rám, de 2 évvel korábban már voltam itt (is), és akkor egy jóféle sült bárányt (t.: kuzu) sikerült eszegetni... Igaz, akkor nem kellett a fejem törnöm az aprópénz kérdésen! :-)
---
És végre: kellemes melegben, napfényben a Galata-torony. Miután még relatíve korán volt, így a turisták még csak szállingóztak. Ekkor jutott eszembe a két évvel korábbi emlék: 11 török líra volt a belépő, de a "belföldiek" részére csak 6 TRY, valamint este 8 után csak a panorámakilátóba asztalt foglalók mehetnek fel. :-(
---
Legurulni a Dolmabahçe palota felé nem bonyolult (még térkép nélkül se), de ebben a forgalomban minimum életveszélyes! A képen a palota előterében álló neobarokk óratorony (t.: saat kulesi, kiejtése: szát kuleszi) látható, amelyet II. Abdul-hamid oszmán szultán parancsára emeltek.
---
A palota bejáratánál is őrt állnak, innen tovább már csak megváltott belépővel lehet továbbmenni.
---
Tovább a palota fala mentén több hasonlóan díszes kapu található. A két, üveggel védett bódéban katonák állnak és vigyázzák a rendet.
---
A TBMM jelentése: Török Nagy Nemzetgyűlés (Türkiye Büyük Millet Meclisi). Ebben a múzeumban a törökországi palotákból származó tárgyak válogatott gyűjteménye látható. Bár nyitva volt, de pénz nélkül... :-(
---
A Tengerészeti Múzeum előtt. És tényleg csak előtte! :-(
---
Onnan nem messze áll Hajreddin Barbarossa – törökösen: Barbaros Hayreddin (Hayrettin) Paşa – szobra.
A kalózból lett kapudán pasa (kb. a tengernagyi rangnak felel meg) megalapozta az Oszmán Birodalom tengeri hatalmát az 1500-as évek első felében.
---
S hogy ne legyen hiány a boszporuszi hajóutak kapcsán: van lehetőség végighajózni a teljes Boszporuszon, mint a mellékelt fényképen is látszik. A jobbra lévő térképen lehet látni az egyes állomásokat, ahol ki is lehet szállni, majd a következő járattal folytatni az utat (az útmegszakítást persze pecsételéssel igazolják, de erre érdemes a hajón/a helyszínen egyértelműen rákérdezni).
---
A Boszporusz a világ egyik legforgalmasabb hajóútja, így szó szerint 10-15 percenként halad át rajta egy ekkora vagy akár nagyobb teherhajó. A Török függetlenségi háborút követő békeszerződés alapján külön engedély vagy díjfizetés nem kell az áthajózáshoz, de törökök irányítják a forgalmat, ami - laikusként láthatóan és egyébként is hihetően - minden képzeletet felülmúl!
---
Hmm, ez nagyon nagy csalódás volt számomra. A képen látható az Ortaköy Camii, ami akkor is (2011), most is (2013) felújítás alatt állt (mint tudjuk: a jó munkához idő kell, a rosszhoz...), de a környék tényleg szép, és egyben a tömegturizmus ipari méretű "rabláshoz" méretezett és legfőképp kivitelezett módon van kialakítva. Szerintem. Látszólag minden jó és szép, csak az árak. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a törökök szívesen járnak ide a nap végén pihenni, beszélgetni, tehát kétségkívül felkapott hely...
---
Az I. Boszporusz-híd, pontosabban a török nevén: Boğaziçi Köprüsü, amely 1974-ben lett kész és azóta a nagy forgalom miatt a kamionok letiltásra kerültek róla. Mondjuk a kép alapján nehéz elhinni (is), de a tenger felszínétől 64 m magasan feszül a hídpálya. Az átadás után egy darabig engedélyezett volt a gyalogosforgalom is, de olyan sokan ettek öngyilkosok, hogy ezt is betiltották. Hmm, némiképp talán érthetően.
---
Albán(falu) móló - szó szerint az épületen lévő felirat fordítása. Tudni kell, hogy rengeteg "birodalmi - vagy környéki - nép" telepedett le a korábbi Konstantinápolyban és környékén (pl. van Polonezköy nevű városrész, aminek nem annyira meglepő módon nevének jelentése: lengyel falu.
---
A képe balra: az ázsiai oldalon épített Anadolu Hisari (Anatóliai erőd) bástyája.
---
A part mentén kerekezve rengeteg, ilyen és hasonló szobor áll a különböző parkokban. Szerintem az elmúlt 10-20 év során az egész európai Boszporusz oldal parkosítva lett (nagy taps), és nagyon sokan pihennek, kávézgatnak, avagy nagyon szép idegen kifejezéssel: rekreációnak vetik magukat alá, ja, önkéntesen. :-)
A szoborról is néhány szó: az egyik legnagyobb hatású oszmán költő, Fuzuli (szobra) áll egy park közepén, néhány méterre a tengerparttól.
---
Ebben a képben minden benne van! Nincs rohanás, idegeskedés, hanem szépen, nyugodtan lehet az időt eltölteni, hogy ki, mivel, az magánügy, és tényleg. :-) Lehet menni elmélkedni a dzsámiba, vagy kávézni a teraszon (közben bámulni a boszporuszi hajók forgalmát), vagy csak sétálni a kiépített sétányon.
---
Az utazó eléri a második - délről észak felé számítva - vagy pontosabban a nagyon hosszú nevű hidat a Boszporusz partján haladva. A Győzedelmes Mehmed szultán hídja (t.: Fatih Sultan Mehmed Köprüsü) valamivel (1988) később épült, de ezen is óriási forgalom zajlik éjjel-nappal a két kontinens között.
Szigorúan a törökök szemszögéből nézve: az 1453-as győzelem emlékére, Bizánc bevételéről kapta a szultán a "melléknevét".
Mindenki megnyugtatására közlöm: ilyen-olyan - részben politikai - okokból (is), de már épül (még északabbra, egészen közel a Fekete-tengerhez) a harmadik (!) Boszporusz-híd (sajnos erdőt, energiát, pénzt nem kímélve!), csak hogy egy politikus, a mostani török miniszterelnök - aki korábban Isztambul polgármestere is volt -, Tayyip Recep Erdoğan beírhassa a nevét a történelemkönyvekbe.
Sajnos, ez a mentalitás nagyon sok mindenben hasonlít, egynéhány magyarországi, politikusnak csúfolt embernek látszó (?) szellemi törpére is... :-)
Mondjuk a híres mondás szerint (kissé közhelyes, de ide illik): a történelem ismétli önmagát.
---
És megérkeztem az európai oldalon álló Rumeli Hisari (Európai Erőd) bejáratához. Miután pénzem nem volt a belépőre (5 TL), így csak ácsingóztam néhány percnyit a környéken...
---
Kissé messzebbről a bejárat. A környéken - az óriási parkolón túl - sok és drága vendéglő hívogatja fogyasztani a pénzes turistát (illetve legfőképpen a pénztárcáját).
---
Egy régi, de híres "sláger" jut eszembe: A híd alatt, a híd alatt... :-)
Érdekes volt alatta állni (és fényképezni), mert a képről nem is annyira látszik, de nagy monstrum ez a híd!
---
A tengertől max. 5 m-re ilyen és hasonlóan gusztusos árusok kínálják a friss, jéggel hűtött halat. Választék van, árak is, de még a fényképkészítésért sem haragszanak! :-)
---
Egy fizetős távcső mellett, persze néhány km-rel már megint északabbra.
---
Egy múzeum a tengerparton. Mondjuk erre nem számítottam (hiába cipel valaki magával útikönyvet is), mindenre nem emlékezhet, mindent nem olvashat el...
A lényeg: Sadberk Hanım Müzesi, ahol különféle régészeti leletek, népművészeti alkotások és sok egyéb minden tekinthető meg. Ezt nagyon bántam/bánom, de fel a fejjel, talán lesz még rá alkalom! :-)
---
Egy nagyon kedves emlék: közel a Fekete-tenger partvidékéhez, egy kicsi, álmos faluban, lehet tölteni (!) az Akbil kütyüt!
---
Igen, ott a háttérben, bár jó messzire a Fekete-tenger látszik (balra Európa; ahol állok, jobbra Ázsia).
Ekkor már a tűző napon vagy 40 km-t tekertem, de ezt a képet nem hagytam volna ki semmi pénzért sem!
Szóval (lassan mondom/írom): délről észak felé haladva, kerékpárral "átvágtam" a Boszporusz mentén a Márvány tengertől a Fekete-tengerig!
Tudom: lehet menni busszal is, de minek? :-)
---
És egy közelebbi kép: ott, középen egy teherhajó lassan elhagyja a Boszporusz vizét, és nekivág a végtelennek tűnő tengernek. Itt véget ért aznapra a kirándulás, lévén vissza is kellett jutni a városba!
---
Ez a kép is érdekes: bizonyos források szerint nagy divat manapság ilyen és hasonló házak olcsón történő felvásárlása, elképesztő költséggel történő felújítása és utána extra haszonnal történő értékesítése.
Hiába no, az újgazdagok nem tudják hova tenni a pénzüket, a kivagyiság itt is tetten érhető.
---
Ez már nagyon bent a város felé, hétvégi csúcsforgalom kellős közepén cikázva! Na, ezt kell kipróbálni a nagy arcú, sok ezer forintos cuccokban karikázó "műkerékpárosoknak". Itt tényleg meg lehet dögleni egy rossz mozdulat következtében, igazán itt vettem nagy hasznát a kettő visszapillantó tükrömnek! :-)
---
Üsküdar (Ázsia) felé a hajóállomás bajárata. Ez is a két évvel (2011) ezelőtti emléket idéz számomra: ha valaki el akar veszni a tömegben (de nagyon!), na, akkor itt nem kell hozzá semmiféle plusz tehetség! Aki érti, az érti! :-)
---
A sarokba "telepített" teázó sem változott: mindig tele van. Ittam volna egy én is, de... :-(
---
Ismét - bár már elég késő volt - a Galata-híd alsó részén lévő éttermeknél (addig a "ló" megkötve fent várt).
Nos, tényleg ennek is van egy hangulata, de ez is sokat változott, s nem feltétlen az előnyére.
Szóval: az szokás szerint az árak! :-(
---
És a nap végére: a Yeni Cami épületegyüttese, a Ramadán alkalmából "feliratozva"! :-)
---
Még mindig nincs vége, hiszen valahogy haza is kellett jönni, de azt majd a későbbiekben!
Folyt. köv.
