Ébredés után, a vendéglátóm udvara. Bulgáriában nagy a szegénység, hatalmas a munkanélküliség, így pl. az átlagos életszínvonal abból is lemérhető, hogy az EU által "kitalált", létrehozott régiókból az összes (7-9?) az utolsó, másképpen: a hátulról számított 20 hely egyikén található (a meglevő ~500-ból).
Mielőtt valaki tenne megjegyzéseket, megelőzöm: némely magyar régió szintén itt vagy e környéken tanyázik (meglehetősen régóta)! Ez nem rosszindulat a részemről, hanem sajnos statisztikai tény.
Reggel a szállásadóm már dupla kávéval várt az udvaron, s utána irány a "belváros", ahol elsőként egy presszóba mentünk, ahol egy finom, nagy adag...
---
...bolgár eredetű - lehet vitatkozni, esetleg másképp hívják, vagy másképp készítik némileg, de mindenképpen a Balkán-félszigetre jellemző - sopszka salátával csillapítottam az étvágyamat.
Friss, hideg volt és ami a lényeg (a Balkánra is, sajnos egyre jellemezőbb módon): nem spórolták ki a (kaskaval?) sajtot.
Mindegy, finom volt. :-)
---
Mivel ott sem dúskálnak a földi javakban, adtak egy tippet: a rendőrség előtti téren elméletben van ingyenes, a város által üzemeltetett Wi-Fi, így próbáljam meg ott a netezést. Bejött! :-)
Akinek jobb a szeme, láthatja: "Kula-free" kapcsolaton sikerült feljelentkeznem, híreket küldenem...
---
Több mint érdekes kép!
Jobb oldalt a vendéglátóm, Kr... (sajnos elfelejtettem a sajátos bolgár nevét), aki viszont mellette ül (balról), hmm, ő a tolmács! Már vagy 25-30 perce ücsörögtünk a teraszon, mikor az erősen kopaszodó "úriember" oldalról megszólított: - Te magyar vagy?
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam, de utána beindult a társalgás, így néhány apró, de bosszantó semmiség is tisztázódott. A lényeg: tolmácsunk 3 évet ült Magyarországon - közelebbről meg nem nevezett - börtönben kábítószer-csempészet miatt, és ott tanult meg (meglehetősen jól) magyarul. Mikor rákérdeztem, hogy megérte-e neki a 3 év ezért, a válasz az volt:
- Nálatok van munka(lehetőség)?
Mondtam: - Nem igazán.
Erre csípőből: - Itt még annyi se!
A téma lezárva, ettől még elbeszélgettünk sok mindenről, de ez többé nem került szóba.
---
Később, vagy 10 perccel kiderült, hogy Kula központjában találhatók római maradványok, amelyeket nemrég, néhány éve EU pénzből raktak rendbe, s miután mindössze 3 perc sétával elérhetők voltak, elmentünk megnézni...
---
...az egyik oldalon épp karbantartás zajlott, de ettől még körbejárhatóak a megmaradt romok.
---
Kétnyelvű tábla a felújításról.
---
Egy hevenyészett - értelem szerinti - fordítás (hogy voltaképp miről is volt/van/lesz szó a következő néhány képkockán keresztül):
Castra Martis, Kula (a történelemben korábban Római Birodalom, jelenleg: Bulgária)
A kulai vár egy késői római erőd, mely napjainkban a Voinishka folyó szurdoka fölötti meredek déli lejtőn helyezkedik el Északnyugat-Bulgáriában, Kula város területén. A kora III-IV. század környékén Diocletianus császár parancsára emelték a Róma Birodalom határán (limes), a Dunával párhuzamosan futó erődrendszer tagjaként. A vár 15,5 acre (megjegyzés: ez megfelel ~6.2775 hektárnak) területen fekvő 7 darab sokszög toronnyal volt körülvéve egy szabálytalan téglalap alakban. Két részből áll(t): egy kicsi négyzetes erődítmény és egy nagyobb vár formájában. Az erődöt 40x40 m alapra, kőből építették, melybe 3 sornyi téglát falaztak, a sarkokban tornyokkal (átmérőjük 12,5 m volt). A XIII-XIV. század időszakában a Castra Martis a Vidini Királyság védelmi rendszerének részét képezte. Az erőd maradványai építészetileg méltó módon illeszkednek a mai Kula belvárosának látványához. A 16,3 m magasságú délkeleti torony adja a nevét a mai városnak. A vár a déli oldalról volt megközelíthető, mert csak ott volt két szárnyú kapu.
Megjegyzés: ha valaki értelemzavaró hibát talál, küldje el e-mailben, ígérem, felteszem a javítást.
---
Vendéglátóm a bolgár nyelvű információs tábla előtt.
---
A három közeli látnivaló, ami tényleg átnyúlik a meglévő határokon. Ebből kettőnél voltam (Felix Romuliana, Galerius császár palotája és Kula, Diocletianus vára), de Vidin (vár) nem volt betervezve, csak visszafelé (sajnos nem jött össze). Majd egyszer, talán...
---
Miután sikerült megnézni, irány tovább, viszlát Kula. 6-7 km-rel távolabbról egy visszatekintés, de előtte valami 2 km-t gurultam, majd' utána ide felkapaszkodni...
S amit lehet mezőgazdasági értelemben, azt meg is művelik a környéken, de bárhol másutt jártam/tekertem Bulgáriában, ue. volt látható: ami valamennyire sík terület, azt nem hagyják parlagon. Én még ennyi napraforgót az életben nem láttam, mint itt! :-)
---
Bolgár utakon, s ezekből a hosszú, elnyújtott szakaszokból elképzelhetetlenül sok volt/van, de a karbantartás/felújítás hiánya még ezen a képen is látszik valamelyest...
---
Az egyik útba eső faluban a "szokásos" világháborús emlékmű a hősök nevével.
Ami ezen a képen sem látszik: sok a kisebbségi, láthatólag nemdolgozó ráérő lakos, sok a szemét (úgy általában), mindenütt sok a por és a piszok (feltűnő Szerbiához mérten képest is, bár Albánia szintjét, szerencsére nem éri el!), sok a kóbor kutya és ami még szembetűnőbb: az a mindenre kiterjedő lepusztultság (épület, út).
---
Errefelé ez egyáltalában nem szokatlan: igaz, volt olyan hajtó is, aki 5 BGN-t (megfejtés: bolgár új leva) akart kérni a fényképezési lehetőségért. Szóval már itt is jártak pénzes turisták! :-(
---
Az egyik hegyoldalban "fedeztem fel" ezt a kutat. A belőle folyó hideg vízből tankoltam is, majd...
---
...az egyik "potyautast" is volt időm lefényképezni. :-)
---
A Montana név ellenére nem Amerikában vagyunk! :-)
Bulgáriában van ilyen néven megye is, valamint annak székhelyét is így hívják.
---
A szerző egy benzinkúton pihen, és miután csak ásványvíz volt... Az igazán szomjas ember nem válogat! :-)
---
Sok helyen - idegen nyelveken is: angol, német - kiírják a veszélyes helyeket, veszélyforrásokat. Az egy másik kérdés, hogy mennyire fogadják meg ezeket. Általában a Balkánon, de Bulgáriában különösen nem foglalkoznak a másikkal. Akinek nagyobb járműve, kürtje, hangja van, azé az elsőbbség. Ennek ellenére - nyilván egy kerékpárról ezt másképp látja bárki - nem láttam balesetet, de lehet, hogy csak szerencsém volt. A rendőrök viszont nem tökölnek ha bírságról van szó!
---
Ez meg sem közelíti a törökországi útvezetést, de roppant unalmas (a felfelé tekerés), valamint veszélyes is (sok a kamion errefelé is), mert nem annyira (semennyire sem) foglalkoznak olyan apróságokkal mint pl. a záróvonal a domb tetején!
Vagy az úttest fölé benő - sok helyen akár - 0,5 m-re is a növényzet, pl. az előzni akarókat ez nem nagyon érdekli!
Vagy a sebességhatárok kérdése: itt is ami a csövön kifér, hadd menjen! :-(
Azért aznap egy benzinkút mellett aludtam, de kellemes meglepetésként volt - a Lukoil céghez megszokott módon - kódolás nélküli internet (Wi-Fi). Erről a következő részben!
