Szóval: letáboroztam a város kellős közepén a sátrammal egy fás, bokros területen (néhány száz m-re az önkormányzattól, illetve a belvárosi metró megállótól ~50 m-re), és arra ébredtem hajnali 5 óra felé, hogy hideg van. Ekkor vettem észre, hogy nyitva a sátor bejárati része (tehát nem kivágták az oldalát!), és hiányzik a hátizsákom, amiben benne volt majd' mindenem. Az övtáskában az útlevél és a pénz, ettől külön a töltő a telefonhoz, fényképezőgéphez, az ASUS netbook adapterrel, térképek, korábban vásárolt ajándékok, apróságok, jegyzetek, valamennyi kaja. Ideges lettem. Egyből rendőrt hívtam, de persze ettől nem lett semmivel sem jobb. Egy közeli rendőrőrsön (t.: karakol) a feljelentést követően - kezemben a jegyzőkönyvvel - mehettem amerre láttam. A rendőrök korrektek voltak, azt hiszem még tán' teával is megkínáltak. :-) Azóta sem került elő semmi...
Maradt a nadrágzsebben valamennyi fémpénzem és papír török lírám (ez utóbbinak hála tudtam eljutni Isztambulba, de erről később), az apróból reggeliztem a képen látható helyen.
---
A reggeli órákat követően - miután megvettem a vasúti jegyem Isztambulba! - barangoltam Izmirben, nem valami jókedvűen. Itt, az önkormányzat épülete előtt épp egy tüntetés zajlott.
---
A rendőrök is készültek egy esetleges összecsapásra.
---
Talán nagyobb tömegre számítottak? Mindenesetre volt bőven a kordonból a platón. Persze sok más felszerelés is volt (méteres gumibotok, pajzsok, literes kiszerelésű könnygázpalackok garmadája stb.), de azt szándékosan nem akartam fényképezni, hiszen útlevelem sem volt. Egy esetleges igazoltatásnál persze a jegyzőkönyvvel tudtam volna valamit kezdeni, de valahogy nem hiányzott a kavarás.
---
Ez a kép sem véletlenül készült. Ilyenkor próbál információt szerezni bárki, pl. egy internet kávézó segítségével. Kiderült, hogy elméletileg van Izmirben magyar TISZTELETBELI (!) konzulátus (nem állíthat ki útlevelet, rendkívül minimális hatáskörrel rendelkezik, inkább amolyan kulturális értelemben vett, baráti cím lenne ez alapvetően), de a valóságban még sincs. Ugyanis a Külügyminisztérium honlapján szerepelt a képen látható cím, pontosítva a kijelentést: ami 223-nak volt jelölve (ez is magyarázatra szorul: ilyen házszám a környéken nincs, 221 és 225 van, de a közte lévő épületnek nincs számozása, ott jelenleg egy zenede ? működik), de ott nem ismertek senkit ezen a néven. Ellenben 20 számmal (vagy 10 házzal közelebb a belváros felé) találtam ezt, ami stimmelt is volna (a név alapján), csak senki nem volt otthon (nem nyitottak ajtót). Természetesen nem pénzre számítottam (pl. kölcsön formájában), de esetleg adott volna 1-2 tanácsot, "mittudomén".
---
Miután ezen is túl voltam, a maradék aprómból kajáltam és irány az állomás. Na, ez sem volt egyszerű, mert a megszokott stílusú kalauz, egyszerűen nem akarta felengedni a kerékpárt a vonatra. Sehova se. Aztán a rendőrségi jegyzőkönyv hatására megenyhült, sőt, később még adott egy TCDD alkalmazottak részére járó kajacsomagot is (volt benne mindenféle földi jó, tisztára repülőgépen éreztem magam).
Az Izmir és Bandırma közötti vasút táv ~340 km, de valami ~6 óra hosszat alatt teszi meg.
Igaz, néhol olyannyira lassan megy a szerelvény, hogy egy gyalogos simán megelőzné.
---
Itt 3-4 percre megálltunk, s akkor készítettem a peronról a fényképet. Igaz, ekkor már késtünk is valamennyit, izgultam is, hogy elérjük-e az Ázsiából induló kompot Isztambul felé vagy sem.
---
A vonatból fotózva: naplemente a Kus Gölü (m.: Madár-tó) mentén.
---
Felesleges volt előre aggódni (tudta a fene előre), hiszen csak bő 1 óra múlva indult csak a komp Isztambulba.
---
A "lóval" megelőztem a várakozó gépkocsikat, de senki nem szólt egy szót sem.
---
Ekkor meg a biztonsági ember nem akart beengedni, aztán nagy nehezen felfogta, hogy nem lopni, rabolni, robbantgatni jöttem, "csak" jegyet akartam venni. Aztán kiderült, hogy épp pénzt számoltak a kasszában, de a csinosabbik fiatal hölgy elsőre elkérte az útlevelem, maradtunk a török nyelvű jegyzőkönyvnél, és névre szóló jegyet állított ki. Csekély 44 török líra (~17,5 €) volt a jegy ára az európai oldalon fekvő Yenikapı (m.: újkapu) kompállomásra, maradt vagy 6-7 lírám. Megjegyzés: ha valaki ránéz a térképre, akkor kézenfekvő, hogy bármerre is kerülné meg valaki a Márvány-tengert, az óriási kerülő időben, távban.
---
Nagy a biztonság, de érthető: a fene akarja a kikötő helyett a Márvány-tenger fenekén végezni.
---
A vasútállomás majdnem kong az ürességtől.
---
Már a vonat sincs a vágányon.
---
A díjszabás nem sűrűn változhat, ha ekkora táblán adják az utazók tudtára.
---
Indulási-érkezési időpontok.
---
Végre! Megjött a komp, de még várni kell az érkezőkre.
---
Közelebbről.
---
Itt már bent a belsejében. Több szint, elképesztő mennyiségű jármű fér ide.
---
A kialakítása belülről pazar, légkondicionált (én kissé fáztam is), ellenben az árak!
---
Van itt bolt, kávézó, frissen sütött péksütemény stb. A szárazföldi boltokhoz képest két-háromszoros a szorzó!
---
Van itt minden, mi szem-szájnak ingere; meglepően sokan álltak sorba.
---
Ez már Yenikapı (Isztambul), de hajnali negyed 1 körül vagyunk, tehát már szombat van.
---
Esti (hajnali) kivilágításban Turgut reisz szobra.
---
A Boszporusz felett átívelő - elsőként, 1974-ben átadott Boszporusz-híd esti fényben.
---
A Galata-híd melletti árusok hajnalban is nyomják az ipart. Miután ekkor volt a Ramadán (vagy annak előkészülete), így elképesztő milyen választékot kínáltak mindenből. Ja, hajnali egykor nagyobb zsivaj, lárma volt mint nappal. Szerintem. Itt épp sült halat árulnak.
---
A Galata-híd esti fényben, szemben pedig az elmaradhatatlan Galata torony kupolája fénylik.
---
Kissé homályosan, de közelebbről ugyanaz.
---
Hajnalban a Sirkeci pályaudvar előtt. Próbáltam valamiféle szállásra akadni, de ez hétvégén és pénz nélkül (!) nem egyszerű feladat. Annyit azért tudtam, hogy a Topkapi palota környékén vannak ifjúsági hotelek, egyet még az útikönyv is említett. Próba, szerencse alapon nekivágtam.
---
Kb. félúton: a két kapu bármelyikén a Topkapihoz jutnánk, de valamiért a villamossín mentén mentem tovább.
---
Ugyanott, csak a másik oldalon készült a fénykép a trafikos kioszkról, a Zeynep Sultan mecset mellett.
---
Megint feljebb: a földalatti (elsüllyedt) palota (t.: Yerebatan Sarayı) bejárata.
---
Csak ideértem! :-) A Hagia Szophia teljes szépségében, kivilágítva. Nem a legjobban sikerült kép, de hajnalban, fáradtan én ennek is örültem. Minden rosszban van valami jó is? A felvétel hajnali 02 óra 09 perckor készült!
---
A Kék-mecset esti fényben és a Ramadán miatt felirattal.
---
Ugyanaz csak videóból kivágott képkockán (a szökőkút változó magasságú vízsugarakkal és egyfolytában változó színű fényekkel megvilágítva: élőben csodaszép). :-)
---
A Hippodrom egyik látványossága: az egyik obeliszk. Theodosius római császár Egyiptomból hozatta és itt állíttatta fel. A Ramadánt ünneplők tömegesen sétálgattak a környékén (a hajnali órák ellenére).
---
Ugyanaz, csak egy videóból "kiszedett" képkockán.
---
A kígyó-oszlop (lásd előző hivatkozást).
---
A másik obeliszk a Hippodrom területén...
---
...és a hozzátartozó tábla.
---
Kissé messzebbről fotózva a Hagia Szophia és környezete.
---
A nagy "csalódás" számomra. Megtaláltam a keresett ifjúsági szállót (Mavi Guesthouse), de pénz nélkül még (szinte) szóba sem álltak velem. Na, mindegy, azért megoldottam a szállás problémám: nem messze, egy mellékutcában sikerült egy padon szunyókálni reggelig (kellemesen meleg időjárás volt!), a Four Seasons "sokcsillagos" hotel tőszomszédságában lévő egyik hátizsákos vendégház előtti padon. Ja, kaptam a tulajtól egy széket is kölcsönbe (elbeszélgettünk valami nagyon érdekes keveréknyelven: török, angol, stb), valamint a szemközti, hasonló vendéglátó egységből kijövő, hajnali 3 felé levegőzni óhajtó dél-koreai (!) sráctól pedig egy Samsung okostelefonon tudtam küldeni e-mailt, hogy Isztambulban vagyok, épségben, de hogyan tovább... Élőben látva a koreai írásjelek használatát, hmm, elcsodálkoztam!
---
A távolban kivilágítva III. Ahmet szultán szökőkútja.
Folyt. köv.
