MÉG NEM A VÉGLEGES SZÖVEG VAN ENNÉL A RÉSZNÉL!
Ez a rész az utolsó, összevont fejezet lesz (5 és fél nap története). A lényeg: miután Izmirben elvitték a fényképezőgép elemeinek töltőjét is, ekkora kezdték "magukat megadni" a tölthető elemek... Ergo: nagyon visszafogottan voltam kénytelen kattintgatni.
Így ez a "maradék" 18 db kép már nagyon elnagyolt látvány lesz, sok szöveg inkább, de sajnos, ez van! :-(
Már nagyon kint voltam Isztambulból, egészen Büyükçekmece városánál járva fotóztam, a már korábban esti fényben "lekapott" Mimár Szinán-féle hidat (korábban már volt róla szó).
De térjünk vissza az események időrendjéhez...
Hétfőn alig volt türelmem kivárni a bankfiók nyitását (ez itt nem a reklám helye: Western Union), de az otthonról érkező pénz nélkül kissé (!) nehézkes lett volna hazajönni. Nem "csak" a távolságból eredően. A legelső dolgom volt enni valami normális kaját (2 simit + 1 büyük çay), és egyből másképp láttam a világot. :-)
Villámgyorsan küldtem egy köszönőlevelet egy internetes kávézóból; és villámgyorsan megnéztem az Edirnéig vezető utat (illetve a török-bolgár határ környékét is!, és 1-2 apróságot kiírtam papírra...), és némiképp szomorúan indultam hazafele; szívesen maradtam volna nézelődni....
Bár ezen az alapon éveket (!) lehetne eltölteni, csak Isztambulban!
És akkor hol van Törökország többi része?
Tényleg: ha valaki pl. a fejébe veszi, hogy - ha nem is régészeti alapossággal -, de néhány év alatt végiglátogatja az ókori görög, oszmán-török stb. műemlékeket, múzeumokat Törökországban, az vajon mennyi idő, költség lenne? :-(
Tehát a Kennedy Caddesi mentén - keletről nyugat felé haladva, nagyobbrészt a kiépített kerékpárúton - elsőként elértem a Yedıkule (Héttorony) falaihoz, később a Márvány-tenger partját követve lassan-lassan kiértem Isztambulból...
---
Valahol megálltam teázni és az egyik török napilapban akadtam erre a "gyöngyszemre"! :-)
---
Itt már másnap (kedd) délután. Babaeski központjában teázom, az "Öğretmenevi" (Tanárok Háza) (?) nevezetű szálloda és vendéglő utcai frontján lévő asztalnál. Talán látszik a képen: a meleg még délután is 37-38 °C körül volt, így izzadtam. Sokan nem hiszik el: de ilyenkor legjobb a forró, na, jó, meleg tea! És olcsó is! :-)
---
Megint nagy ugrás térben és időben: Edirne (már szerda van!), a központban, egy internetes kávézóból kifelé jövet kaptam le a túloldalon lévő görögdinnye (t.: karpuz) halmokat! :-)
Innen mentem megnézni a világhíres mecsetet és környékét.
Innen, légvonalban kb. 2-3 km-re van a görög határ, és kicsi pénzmag ide-oda, de megfordult a fejemben egy minimális útvonal módosítás. "Átugrani" a határon és később, Görögországból egy másik átkelőn "bejutni" Bulgáriába. Végül letettem róla, nem kavartam az ideiglenes útlevél miatt sem... :-(
---
Messziről a Szelim dzsámi épületegyüttese. Előtérben egy temetőnek látszó, de valójában szabadtéri múzeum, ahol díszes sírköveket állítottak ki (belépés ingyenes). Innen nézve jobb kézre található a helytörténeti múzeum épülete (emlékeim szerint a belépő 5 TL). Egy angol nyelvű leírást hozta az előtérből, illetve "belógtam" az épület kertjében lévő kőtárba, de senki nem szól érte.
---
Az oszmán-kori sírkőgyűjtemény bejárata.
---
Egy közeli kép a kiállítási terület közepén lévő ágyúknál.
---
Belülről valami elképesztően pazar és díszes a dzsámi belső tere, nem véletlenül tartotta mesterművének Szinán.
---
A szószék (az arab nyelvből átvett szó törökül: minbar). Kőből faragva, rendkívül részletes és aprólékos megmunkálással készült. Egy mai "tucat" kőfaragó vajon tudna-é, akárcsak valami hasonlót is alkotni? :-)
---
A kupola belülről fotózva. Mondhat bárki, bármit: ez gyönyörű!
---
Az oldalbejárat irányából fotózva a belső udvaron található díszes kút. A hívők itt mosdanak imádkozás előtt.
---
Az épület mellett sok ilyen utcai árusítóhely van, és nagyrészt kínai (!) gyártmányú holmikat árulnak...
---
A másik oldalról a dzsámi épülete. Ami igazán érdekes: belülről is (egy lépcsőházon át), de az utca felől is be lehet menni az épület alá, ahol egy mini bazár üzemel!
Nyilván a helyfoglalásért cserébe fizetnek a muzulmán vallási alapítványnak, mint fenntartónak.
---
A mecset udvara másik szögből.
---
A dzsámi, az alkotó szobrával együtt fényképezve.
---
Az utolsó, török földön elfogyasztott fekete tea.
Innen kb. 15-16 km-re van a török-bolgár határ, de a városból kifelé feltűnő a lepusztultság a központi részhez képest. Persze némiképp ismerve a két nép történelmi (és kölcsönös nemszeretem hozzáállását) kapcsolatát (hú, de szépen fogalmaztam! :-), szóval: a kivezető szakaszon kátyúk egymás hegyén-hátán, mindenütt szemét, kóbor kutya, düledező házak. Eléggé ronda látvány. Néhány km-rel tovább az út 2x2 sávra vált, tele van katonákkal (közel a görög határ!), valamint sok a migráns Afrikából, Ázsiából.
---
A képhez: ez Szófia központja a Szt. Szófia szobrával (Georgij Csapkanov alkotása), mely a bolgár főváros jelképe. FOLYT. KÖV.
---
Itt még nagyobb az ugrás (péntek): Szerbia, Kikinda. Egy magánház udvarán aludtam, de előtte meghívtak sörözni is.
Ez hosszabb lesz! :-)
Szóval: FOLYT. KÖV.
Másnap, aug. 3-án szombat reggel innen indultam majd' nyílegyenesen hazafelé. Először nyugatnak, utána a Tiszát elérvén északnak fordultam, Gyála irányába. Tiszaszigetnél du. fél 2 körül léptem át a határt.
Nagyot néztek az ideiglenes útlevelem kapcsán a határőrök, elvégre ott sem jellemző, hogy sűrűn jönnek a kerékpárosok Törökország felől... :-)
