Tehát az esti szállásom egy Lukoil (ismerős-é?) benzinkútnál volt, ui. az alábbi képen látható úriember néhány évvel korábban a Balaton partján volt, és a kb. 1 hónap alatt sok, pozitív élménnyel lett gazdagabb. Ebből eredően kedveli a magyarokat, és ő ajánlotta fel a sátorhelyet.
Választékból nincs hiány, de a fénykép kissé komolyra sikeredett. Mindegy, a lényeg: e hegyi szakaszon estére viharossá vált a szél és a védett hegyoldalban ezzel sem kellett foglalkoznom.
---
A napi sajtó az asztalon, török fekete teával, ásványvíz és buborékos (!) ízesített ásványvíz. Ez utóbbi nem annyira jellemző Törökországban. Az újság címe passzol az időponthoz: Reggel (t.: Sabah).
---
A sátorhely: tényleg jó volt itt, reggelre kisütött a nap, szél elállt, lassan induljunk...
---
Ezek a benzinkutak mind egyformák, de legalább egységes az arculat.
---
Reggel, de úgy általában is igaz, hogy nem érdemes nappal szembe fényképezni! :-)
---
Kiderült, hogy alig ~10 km-re voltam a várostól, így relatíve korán érkeztem. Vasárnap lévén senki nem sietett kinyitni a boltját, kénytelen voltam nézelődni.
---
Közel a központhoz, egy nagy parkolóból fényképezve a mecset. Érdekes, hogy az aljában kis boltok vannak, gondolom a bérleti díjból (is) fedezik az épület fenntartását.
---
A sok kis boltban majd' mindent árulnak, munkaruházat is volt, és hogy el ne fújja a szél a bábut, hmm, hát kikötötték: a nyakánál fogva! :-)
---
Atatürk kompozíció a főtéren.
---
A török nemzet birodalomalapítójának, I. Oszmán fiaként elfoglalta Bursa városát, megalapította az állandó hadsereget (janicsárok), megalkotta a katonai kerület (szandzsák) fogalmát. Orhangazi uralkodása alatt indult meg az a folyamat, melynek során kiterjesztette uralmát a Fekete- és az Égei-tenger irányába is.
---
Átlagos török utcai zöldséges, a kínálat mesés, nincs rohadt, fonnyadt vagy egyéb rossz minőségű áru. Ott ténlyeg a vevő diktál a pénzével (más az alapvető mentalitás).
---
Miután a hegyek között vagyunk, nem annyira triviális, de ennek ellenére is kapható friss hal. Az eladó direkt a fotó kedvéért pózolt. :-)
---
Leültem egy kávézó emeleti teraszán internetezni, kérésre hozták a nagy (t.: büyük) teákat, nem siettem sehova.
---
Innen szép az út - gondoltam elsőre. No, nem egészen. Többségében rossz minőségű mellékút, túlélhető, de keskeny is, ráadásul meglepően forgalmas.
---
Az út mellett szabadon elfolyó forrásvíz (táblát is kiraktak, hogy iható!). Ezt egy videóból "vágtam ki", de vagy 10 percig élveztem a kellemesen hűvös és friss vizet. A környéket ezzel öntözik, de egyedi módon! Lesz róla később kép.
---
Egyik lejárónál lementem a tó partjára, nagyon kellemes hely.
---
Ennyire tiszta a tó vize. Halakra nem vadásztam a fényképezőgéppel, de sekély és meleg vízben érdemes fürödni.
---
Egy kis falu, de egy domboldalra épült, előtte is, utána is emelkedő, illetve lejtő...
---
...talán így jobban érthető! :-(
---
Beültem a helyi, 24 órán át nyitva tartó teaházba (elsősorban a meleg miatt) és az ücsörgés közepette - a képen látható - tulaj (?), pultos (?), pincér (?) sráccal beszélgettünk (honnan, hova, egymagam, kerékpárral; erre már voltak "beépített" török panelszövegek, úgy azért könnyebben ment a "társalgás"), és a végén nem kellett fizetnem a teáért. Érdemes nyelvet tanulni! :-)
---
1-2 faluval odébb az egyik bolt előtt rengeteg ásványvíz volt lepakolva. Miután a török vezetékes ivóvíz nem tökéletes minőségű (pl. nagyon klóros; a későbbiekben sajnos volt szerencsém kipróbálni...), így a nagy többség előre palackozott formában vásárolja a főzésre, ivásra szánt vizet. Ja, csak a képen látható "palack" 19 (!) literes!
---
A korábbról ígért fotó az öntözésről: vasbetonból öntött vályú fut sok km hosszan az úttal párhuzamosan, és a gravitációt kihasználva folyik benne a forrásvíz a hegyekből. Hogy iható-e, azt nem tudom, de a locsoláson kívül kiváló a nyári melegben mosdásra, majd' fürdésre. :-)
---
Egy út szélén kitelepült zöldséges két kisgyereke; nagyon tetszett nekik a fényképezőgép is. :-)
---
Csak elértem Iznik határát, bár az árnyékok nyúlni kezdtek...
A történelemből általában Nicea néven ismerik jobban (az itt tartott zsinatok kapcsán is). Legalább ennyire híres - ha nem jobban - a korábban itt gyártott kerámiájáról (fajansz). Egyik leghíresebb csempe "lelőhelye" a ma is megtekinthető isztambuli Kék-mecset épülete (innen ered az elnevezés). A városban található még a Zöld mecset is, arról később lesz szó.
---
A várost valaha - ez az ókorban eléggé általános volt - komoly, megerősített, 10 m magas és minden oldalán 5 km (!) hosszú fal övezte. Több ilyen, a képen is látható Kapı (jelentése, talán nem is annyira meglepő módon: "kapu") állt korábban, de mára ezeket lebontották.
---
Néhány lépésnyire van egy jobban fennmaradt fal- és kapumaradvány. Bár sok benne az utólagos pótlás, de így is felfedezhető benne az eredeti méretből eredő monumentalitás. Akkoriban ekkora köveket mozgatni...
---
Ennél a kapunál a két oszlopfő az említésre méltó. Ókori eredetűek (állítólag), és ez (szerintem) látszik is...
---
...ha közelebbről nézzük az egyik szellemriasztó kőfejet. :-)
---
Valamivel beljebb fotózva a kaput...
---
...látszik a mai női utcai viselet, de ami még jobb: a mobiltelefon is használható, nem tiltja a vallás.
---
A központ felé tartván fedeztem fel ezt a finom édességeket árusító kicsi üzletet, és...
---
...nem bírtam ellenállni a csábításnak! :-)
Küllemre szép a baklava (látszik a sok pisztácia a tetején!), valamint csinos az eladóleányzó is, itt fogyasztani kell, hmm, kötelező! Hizlal a sok cukor, de ez ilyenkor kit érdekel! :-)
A végén kaptam egy 0,5 literes ásványvizet ajándékba, pedig nem ettem meg... az egész boltot! :-)
---
Az Aya Sofia mecset. Korábban templom volt, csak az oszmán hódítás következtében átalakították. Itt tartották (?) a 7. zsinatot (a sok közül), ahol elhatározták a "bálványrombolást" (e döntés következményeként semmisült meg a későbbiekben rengeteg ókori szobor stb).
---
A bejárat közelebbről fotózva, mellette a táblán rövid összefoglaló török és angol nyelven.
---
Belülről...
---
...és kívülről fényképezve.
---
Itt már a tengerparton, de ez a belvároshoz közeli rész. Az idő csodás volt, de a fürdéshez jóval odébb kellett volna kerekezni.
---
Sétálgatva a város belső részén találtam egy delikát boltot. Az utcára kiraktak egy kávéőrlő gépet, ami ott, mindenki szeme láttára törte porrá az aktuális adagot. Az illata pompás volt.
---
Bent a boltban - a sok egyéb finomság közt - láttam egy fehér dobozt...
---
...benne rengeteg érett szentjánoskenyérrel. Állítólag van, aki szereti... :-)
---
A változatosság gyönyörködtet: a delikát bolt mellett pedig egy olajbogyót (is) árusító üzlet volt.
A választék elképesztő, az árak - minőségtől függően - szolidnak mondhatók. Kellemes illat volt itt is...
---
...de az előre csomagolt (palackozott) olívaolaj már drágábban kellette magát.
---
A táborhelyemtől nem messze fotóztam a tavat naplemente körül.
---
Kivilágítva a part, s bár innen nem látszik a rengeteg sétálgató ember, de voltak néhányan. :-(
A tó partján aludtam (jobb lehetőség híján), így elég későn tudtam elaludni, mert errefelé a népek sokáig "élvezték" a Ramadán adta andalgást... Megfordult a fejemben, hogy szólok egy-két hangosabb környékbélinek: lehetnének tekintettel a fáradt utazóra is... :-)
Másnap csavarogtam egyet a városban, majd... de a folytatásban lesz több is! :-)
