Itt már az egész felszerelés összepakolva a kerékpáron.
Az izniki tó partja kiváló pihenőhely, de az esti kései fekvés (plusz hangzavar miatt) elég későn is ébredtem.
---
Egy videóból származó képkocka szerint is az időjárás kiváló.
---
Az izniki római színház teljesen körbekerítve, a NATO előírást vagy felkészültséget is meghaladja a szögesdrót rögzítése, ide se be, se ki! :-(
---
- "Figyelem! Harapós kutya, a belépés veszélyes!", valamint a kék táblán: "Fıgyelem! A római színház területére veszélyes és tilos belépni!"
Hogy mikor zárták be, mikor nyitják meg (egy esetleges állagmegóvást követően stb.), mennyi a belépő, semmi információ...
---
A másik irányból sem jobb a helyzet, s pont a színpadi rész nem látszik sehonnan sem; tartom valószínűnek, hogy aki megtervezte az egész - egyébként rendkívül profi - körülkerítést, az korábban valami katonai munkakörben kereste a kenyerét. :-(
---
Valamivel odébb sem jobb a helyzet...
---
Látszanak a nézőtér irányába vezető nyílások, de semmi egyéb! Hagyjuk!
Persze ha ezt kiírnák a városközpontban nem működő turista hivatal ajtajára, talán kevesebb volna a csalódott és kíváncsi turista! Fekete pont.
---
Sokkal kellemesebb téma és látvány! Volt említve a fajanszgyártás, ami manapság elsősorban a turisták részére árusított - egyébként szép és kézi munkával készített - tányérokban, egyéb használati tárgyakban merül ki. Én csak ezt az egyetlen boltot láttam, de nem tettem tűvé az egész várost e témakörben. :-)
---
A kirakat jobb oldala közelebbről...
---
...majd a bal oldal sorra kerül. :-)
Azért ilyen kis felbontás mellett is látszik: lenyűgöző, de az árak sem maradnak le! :-)
---
Bentről persze minden más, ja, jobban látszanak az árcímkék is. A kiszolgáló hölgy nagyon készséges volt, de nem akart szerepelni a fotón! Ő tudja. :-)
---
Nem sokkal messzebb az előző kerámiabolttól található a Zöld mecset (Yeşil Camii) épülete, egy kerttel körülvéve, ahol a hívők teáznak, beszélgetnek a fák alatt. Sajnos ezek a csempék sem az eredetiek, de még így, ebben az állapotban is dicsérik a néhai mesterek keze munkáját.
---
Egy másik szögből...
---
...és a minaret közelebbről (ezért jó a nagy fizikai zoom nagyítási lehetőség a digitális fényképezőgépeken!
---
Itt már látszanak az egyes csempék is. Bár ezek Küthaya városából származnak, és így "csak" kb. másodosztálynak felelnek meg, de akkor vajon milyen lehetett az eredeti? :-)
---
A kertben lévő kapu az utca felől fotózva.
---
Çandarlı Ibrahim Paşa nagyvezír türbéje (síremléke) kívülről...
H. 832 - M. 1429
---
...és belülről az ablakon át fényképezve.
---
Izniket nagyon régóta városfal védte, ennek nagyobb darabjai az utókornak is fennmaradtak. Itt épp a Lefke Kapı látható, ami majdnem srégen szembe van az előző türbével.
---
Kissé beljebb lépve látszanak a megmaradt töredékek, de vajon mennyit elhordhattak az évszázadok alatt?
Ez persze mindenhol probléma a régi építmények kapcsán.
---
A római korból fennmaradt. de már használaton kívüli Aquaduct (vízvezeték), ami alatt aszfaltozott út fut!
---
A másik irányba fényképezve a kapu belső terét...
---
...egy beugró falrészlet átjáróval.
---
A közlekedés nagy úr: tehát nem bontják le emiatt, de nem is foglalkoznak vele. Gondolom úgy lehetnek ezzel a kérdéssel, hogy van elég rom, műemlék így is Törökországban, egy városfal plusz vízvezeték nem akkora érték.
---
Sokkal messzebb és már elkanyarodván a főúttól, mintegy levágva a nagy kanyart, irány Osmaneli városa.
---
Itt jött a felmentő sereg. A kép egy videóból "kilopva", már menet közben. Egy helyi - mint később kiderült - méhész a kisteherautójával, talán Ramadán alkalmából (?), de elvitt tizenegynéhány km-n át a város központjáig. Sőt, ekkor jött a feketeleves, illetve akarom mondani/írni a kellemes meglepetés: meghívott vacsorázni is!
A Sakarya folyó partján álló vendéglőbe invitált, ami egy benzinkút mellé épült, Itt volt minden...
---
A kamerával "hátranéztem": megvan a kerékpárom! :-)
---
Sajnos nem emlékszem a nevére, de ő is kamera elé került és ráadásul nagyon jól beszélt angolul.
---
A furgonban videózva: itt már komoly méretű hegyek vannak. Ha - utólag tegyük fel - nem vitt volna el, hanem az eredeti terv szerint nekem ezt le kellett tekerni (tolni inkább!), akkor a késő délután helyett estére, hmm, éjfélre sem értem volna oda! :-(
---
A város közepén.
---
Még a nagy vacsora előtt álltunk meg 4-5 percre a helikopter miatt. Valószínűleg a légi tűzoltást gyakorolhatták, de rajtunk kívül - mi a furgonból néztük, páholyból! :-) -, de rajtunk kívül még legalább 100-an kíváncsi voltak a látványra. A helyi stadion kissé elhanyagolt állapotban van, de ismerve a törökök foci imádatát a meccseken biztos nem 100-200 ember lézenghet! :-)
Holnap tovább indulok a hegyek között Eskişehir felé, de erről többet majd a következő részben!