Osmaneli felé vezető út, nehéz volt elszakadni a "kellemes vacsorázóhelytől", de haladni akartam tovább...
Ez a várostól nem messze, de már egy hágó nyergében. Az út menti tábla 10%-os lejtőt jelez. Ja, persze annak, aki meg befelé, avagy lefelé a városba igyekszik, de én onnan jöttem! No, itt feltekerni felért egy kisebb edzéssel! Nem a távolság volt sok, hanem... de ez talán kitalálható a kép alapján is!
---
Tegnap estefelé a furgonból nem sikerült a várostáblát "lekapni", de most kényelmesen igen.
---
Itt toltam, tekertem és gurultam is, de mikor visszaértem a főútra - ami autópálya minőségű volt! -, nekem jobbra kellett kanyarodnom, de itt az új, defektmentesnek mondott Continental gumik jól vizsgáztak!
Minden megerőltetés nélkül, lazán 28-30 km/h körül mentem, és néha szabály szerint vissza kellett magam fognom a száguldásból! :-)
---
Egy útszéli tábla, legjobban a második sornak örültem: már "csak" 101 km-re van Eskişehir. :-)
---
Az út felett a "Yüksek Hızlı Tren", ami magyarul kb. megfelel a "nagy sebességű vasút"-nak a betonpilonokon nyugvó pályája, melyen 250 (!) km/h maximális sebességgel mennek a speciális felépítményű szerelvények (Spanyolországból vették a gyártás, továbbfejlesztés jogát). Később lesz ilyenről is kép, de csak álló helyzetben!
A másik: hiába 2x2 sáv + 2x1 leállósáv, akkor sem autópálya, hanem "sima" országút. Én nem bántam, mert jó volt rajta siklani! Ja, akinek jó gumija van! :-)
---
Néhányszor írtam, céloztam rá, de itt az élő példa: mindenütt mennek az építkezések. Itt épp egy leendő vasúti híd - az Isztambul-Ankara vonalra - alapozása folyik.
---
Talán nem is kell szótár, meg fordítás, de az alagút hossza nem annyira átlagos - szerintem. Persze kerékpárral mindent másképp "mérek", mintha a motoros járművel lehetne itt átszáguldani... Ami sokkal fontosabb: a kivilágítás majdnem nappali, de nem vakító fényt kölcsönöz belül. Kellemes meglepetés!
---
Mentem valami 1,5 km-t, és már látszik a következő alagút, de a hegyek sem olyan apróbb kategóriából lettek "idepakolva"! :-)
És közben erre is épül a korábban emlegetett gyorsvasút. Rengeteg alagútfúrást, vagy pillérépítést láttam ilyen-olyan készültségi fokban, egyszer kipróbálnám ezt a spanyol technológiára épülő török YHT vonatot.
---
Odaértem a másik alagúthoz, de látván a hosszát, hmm, elgondolkodtam: kiérek én vajon valaha is ebből a mesterséges fúrt akármiből? :-) Bent bármely más jármű nyomja a gázt, mennek 100-zal... Persze az alagúton belül nincs sebességmérés...
---
Egy videóból származó képkocka: ezek a betonpilonok - bár nem méricskéltem colostokkal! :-) - simán vannak 20-25, esetleg 30 m magasak. Na, ezen keresztül fog futni az YHT, ha elkészül. Sokszor van úgy, hogy az utolsó pillértől légvonalban 15-20 m-re belefut - szemmel jól követhetően - a hegyoldalba, ja, pontosítva: az alagútba az épülő pálya.
---
Azért haladok, de néha az emelkedő megerőltető, és sűrűbben álltam meg. A nap persze nem lazsált, így volt 38-40 °C, a víz sokkal gyorsabban fogyott mint előre számoltam...
---
Hogy vissza lehessen fordulni az úton szabályosan, semmi pénzért nem bontják meg a szalagkorlátot, hanem inkább ilyen "...lemegyünk előre egy keveset és az út alatt át, majd vissza az ellenkező irányba lehet hajtani" dolgot alkotnak. Ez persze kerékpárral elsőre csábítónak tűnik, hiszen egyből lefelé lehetne gurulni, csak ott a másik végén meg hajrá! :-( Jó nekem az eredeti útvonal is! :-)
---
Egy nagyobb város - Bozüyük - előtt vagy mellett: a tábla már jelzi a kerületet, de még lehet tekerni a célig.
Az út felett már elkészült az YHT felüljárója.
---
A város előtt (vagy még mindig mellette) ez a bevásárlóközpont kíváncsivá tett. A fehér inges biztonsági őr a kerékpárom nézegette, biztos a zászló miatt! :-) Később felajánlotta, hogy vigyáz rá, míg bent vagyok.
Elhatároztam, hogy bemegyek... :-)
---
...és láss csodát! Valami gyár lehetett előtte (vagy nem!), de óriási volt, és gyalogosan rendesen elfáradtam, mire nagyjából körüljártam - ja, bent! :-)
Szerintem volt valami 35-40 Wi-Fi, de egyik sem volt elérhető szabadon, viszont senki nem adta meg a jelszót... :-(
---
Aznap már nem nagyon fotóztam, de most kivételként - előre - egy másnapi kép!
Szóval: egy benzinkút (ahol aludtam), és a szolgálatban lévő fiatal ráért csevegni (nem ment neki az angol 1-2 szó kivételével, de hát senki nem úgy születik, hogy...). :-)
Innen már nem volt messze Eskişehir városa - valami ~10 km-re talán -, de ez már a következő rész...
