Miután a pénzem kezdett jócskán megcsappanni, így kénytelen voltam az útirányt hazafelé venni.
Gondoltam, hogy ennyi még belefér a terveim szerint: "elugrani" az Égei-tenger partjára (Izmir és környéke), és onnan kerékpárral - többek között Trója romjait is érintve és a Dardanellákon át - Edirne környékén visszajutni az EU területére.
Még a Görögországba történő "átugrás" is megfordult a fejemben, de ezt már tényleg csak "non plus ultra"-ként írtam fel a képzeletbeli úti célok közé. Hmm, szóval: nem egészen így alakult... :-(
A nem is annyira hajnali órákban a két pincér aludt az étkezőkocsiban, pedig már előre számítottam a jóféle teának, kávénak. Korai volt az öröm... :-(
---
Azért pontosan érkeztünk Izmirbe. Başmane végállomáson kiszállván, gyönyörű napsütésben elindultam a tengerpart felé. Mondjuk se térképem, se helyismeretem nem volt, de mint tudjuk: fortes fortuna adiuvat, azaz - bár nem szó szerinti fordításban - a bátraké a szerencse! :-)
---
Az ankarai szerelvény visszafelé fényképezve.A mozdony mögötti kiszolgáló vagonban volt a ló "kikötve".
---
Az állomás épülete kívülről.
---
Végre a tengerpart! :-) Itt egyből a nagy építész, Sinan emlékművét sikerült megtalálni.
---
Erre is nagyobb hajók közlekednek az Égei-tengeren.
---
Mimar Kemaleddin szobra a tengerparttól nem messze, a belváros felé haladva.
---
Törökországban jártán, mindenütt "divat" e női kabátviselet: majd' mindent takar, de legalább színekben eltér, és persze az elmaradhatatlan fejkendő.
---
Az utcák számozása - lévén a belvárosban vagyunk! - kissé meglepett. Ez is egy módszer a memória fejlesztésére! :-)
---
Szintén belváros, de ez a beton-üveg "kombó" valahogy rendkívül ronda. Ez van.
---
Itt már térképpel a kézben és gyalogosan útban a várhoz. Előtte egy boltnál lezártam a lovat, kissé idegesítő volt, hogy piszkálják-e a távollétemben, de ilyen magasra feltolni, ha nem is képtelenség, de a nagy melegben borzasztó erőfeszítésbe került volna. Kockáztattam... :-(
Ha akartam volna, se sikerülhetett volna jobban: teljesen véletlenül ráakadtam az 1000-es utcára. A kép jobb szélén látható házak az ankarai "minta" után már nem annyira leptek meg, de itt is borzasztó a szegénység.
---
A várkapu környékén volt egy nagyobb és kétnyelvű tábla, onnan a felülnézeti rajz fényképe. A korábbi nevén Kadifekale névre hallgató vár meglehetősen elhanyagolt, szemetes, néhol veszélyes, mert pl. tele üvegcseréppel, nincs korlát stb. Ellenben ciszterna, bástya van, de szerencsére (?) belépő nem volt.
---
És a kilátás a várból: az idő szép, néha valami szellőféle is lengedez. Ha nem lenne a várba felfelé vezető úton az a nagy kontraszt: tengerparthoz közel minden nyugatias (és drága!), a hegyoldalban összedőlni akaró házak hosszú sora és sok szemét (ellenben minden bolt olcsó!). Érdemes vigyázni a sok kéregető gyerek miatt is!
---
Kifelé jövet a várból. Látszik, hogy korábban költöttek a környékre (és magára a fellegvárra is), de valahogy a turistaszezon kellős közepén legalább egy rendőr, vagy valami biztonsági őr is el kellene errefelé - szerintem.
A szemétről már nem is beszélek...
---
Egy másik nézetből a kilátás.
---
A főkaputól nem messze egy kávéház teraszát ilyen és hasonló korabeli fényképek ékesítik.
A kép szövege: Izmir, óratorony és a kormánypalota.
---
A kerékpárhoz visszaérvén (nem bántották!), irány a belváros. Ezt a szökőkúttal egybeépített földgömböt egy körforgalom közepén fényképeztem le.
---
Izmir, tengerpart, valamilyen szobor (?), emlékmű (?), ráadásul kettő van belőle, kb. 150-200 m-re egymástól.
---
A tengerpart végig kiépítve a városon belül, mellette nagy parkok, rengeteg - már megszokott (?) módon - kóbor, de a fülénél megjelölt nagytestű kutya.
---
És néhány méterre a tengerparttól, egy nagyobb, kikövezett téren Atatürk szobor.
---
Kellemes napsütésben az Égei-tenger partján.
---
Izmir városa megpályázza a 2020-as Expo rendezését. Miután tényleg nagy város, talán esélye is van rá, de addig még sok idő van hátra.
---
Az előbbi Atatürk szobor másik szögből...
---
...illetve közelebbről fényképezve.
---
A városon belül északnak haladva egy sugárúton.
---
Alsancak városrészben áll ez a mozdony. Mellette van a korábbi vasútállomás, ami ma már csak HÉV végállomásként üzemel.
---
Kissé közelebbről a mozdony.
---
Az említett állomás belülről. Egy múzeum is helyet kapott benne.
---
Csak kívülről lehet megnézni a kiállított vagonokat, mozdonyokat. Legalább belépő nincs külön! :-)
---
Az állomás bejáratánál lévő tábla, mellette egy nagy körforgalom található.
---
És nem messze a tengerparton a hajóállomás. Miután a város egy nagy öböl mentén fekszik, így át lehet kelni a tengeren is. Sűrűn járnak a kompok, a városi mágneskártyával (KentKart) olcsóbban lehet ráadásul közlekedni, valamint van egy "isztambuli érzés" az egészben (értsd: hasonló a hajó kialakítása, a menetidő, szabad szemmel látható a szemközti part...).
---
A fizetőkapu előtt. A háttérben lehet látni az épp kikötni készülő kompot.
---
A tengerparton áll az Atatürk Múzeum, mely jelenleg zárva.
---
Az épület kívülről. A bejáratnál az alábbi szöveg: "Müzemiz restorasyon nedeni ile 2013 yılı sonuna kadar ziyarete kapalıdır." Kb.-i fordítása: 2013 végéig - felújítás miatt - a múzeum zárva a látogatók előtt.
---
Lehet sétakocsikázni... :-)
---
M. K. Atatürk és anyja, Zübeyde szobra a tengerparttól nem messze.
---
Az előző szobortól szintén nem messze, de közelebb áll a tengerparthoz a Függetlenségi Háború emlékműve.
---
A városi önkormányzat épülete.
----
A több mint 100 éves óratorony (t.: saat kulesi).
---
Minden eladó! :-(
---
Már esti kivilágítás mellett, de még valamelyest napfényben az óratorony.
---
Ez már késő este készült. Itt még jókedvűen állt az utazó az önkioldó elé. A hátán (még) ott van a hátizsák...
Folyt. köv.
