Ez a 19. nap az út során, de egyben egy "nagy álom utazás" megvalósulása (egyik) célja is. Hiszen a délutáni órákban sikeresen átléptem a város határát jelző táblát (csak épp a nagy forgalom miatt nem láttam sehol!), melynek sok neve volt a történelem során. Talán ez látszik a címből is. :-)
Ez itt még "csak" Büyükçekmece város belterületén lévő strand, ahol sikerült sátraznom (aludnom) mindenféle egyéb engedély nélkül. Épp a Márvány-tenger hangjára ébredtem, és megengedtem magamnak ezt a kis, laza fotót. Akkor lettem volna nagy bajban, ha a dagály éjszaka, vagy hajnalban "feljön" a sátor bejáratáig. :-)
Szerencsére nem így történt.
---
Na, itt már nagyobb tempóval bontom a sátrat, de egy fotó belefért...
---
...illetve még egy, de éreztem, hogy ma történik valami. Átöltöztem mecsetlátogató gúnyába, így már gond nélkül beengednek bárhova (értsd: a ruházatommal nem szegek meg semmiféle vallási előírást).
---
Ez is a tengerparti sétány, relatíve korán reggel, sok járókelő nincs, a boltok is többségében zárva, én pedig kerestem egy olcsó vegyesboltot, mert éhes voltam. Útközben "akadtam rá" erre a köztéri alkotásra, aztán volt több is a város belseje felé menet.
---
Az ismeretlen katona szobra (t.: Mehmetçik) Büyükçekmece városközpontjához közel.
---
Mint ígértem korábban: itt az "újabb" városi és "légvédelmi" múzeum két kiállítási tárgya.
---
Az Atatürk szobor is nem messze volt az előzőekhez képest.
---
Valami katonai ki- vagy továbbképző intézmény, de az oldalán ott a "reklám".
Szóval: Törökországban biztos karrier a katonai, persze oda bekerülni sem lehet egyszerű. Az elmúlt 10-20 évben sokat fejlődtek (gazdaságilag, hiszen míg 2008 óta világgazdasági válság van, addig itt folyamatosan 5-7%-kal bővült a GDP), és emellett képesek fenntartani a világ 5. (?) legnagyobb (aktív létszám: ~1 millió fő felett) hadseregét is. Mondjuk mostanság a Közel-Kelet a szír események kapcsán (is) egyre jobban háborús tűzfészekké válik a határvidék (Irak miatt éve óta áll a bál), de mennyivel lehetnének előbbre, ha ezt a rengeteg pénzt nem katonai célokra kellene költeniük?
---
Tovább a tengerparti vásárvároson át: itt meg egy kiszuperált török légcsavaros katonai repülőgép, de valami - gondolom - 30-40 évvel korábbról.
---
Ez már a belvároshoz vezető úton átvezető gyalogos felüljáróról készült. Amit eddig láttam török városokban: mindig a főút "átvág" a városközponton. Hogy ebben mi a jó, nem engem kell kérdezni, de biztos ebben is van logika... Néha van leágazás, de nem túl sűrűn, valamint miután zárt pályán haladnak a járművel, elméletben nem kell számolniuk keresztforgalommal, ami annyit tesz, hogy mehetnek akár 100 km/h-val is... Láttam rá példát!
Persze a helyi lakosságot sem kell félteni: ha sürgős "elintéznivalója támad", nem mennek körbe, hanem uccu neki, átugranak a palánkon és átszaladnak. Hmm, van amikor nem sikerül, személy szerint ilyet élőben nem láttam (baleset, gázolás), de újságban láttam róla fényképet (nem alkalmazták a nálunk oly divatos "kitakarást"). Csúnya látvány... :-(
---
Ugyanaz a gyalogos felüljáró, de már a túloldalról. Mindenképp pozitív tény, hogy gondoltak a tervezéskor a kerekes járművel közlekedőkre is (persze áttekerni nem lehet, szigorúan tolni kell!).
A másik rendszeresen feltűnő információ: minden ilyen híd, alul-, felüljáró esetében odaírják óriási betűkkel, hogy melyik polgármester "uralma" alatt, mikor (melyik évben), és hol (település neve; ennek nyilván a külső területeken van nagyobb jelentősége) építették, adták át. Így senkinek sem lehet egy pillanatra sem kétsége, hogy a város (település) mikor, mi módon, hogyan gazdagodott... Érdekes.
---
Azét akadnak a szigorúan vett belvárosi részen komoly értéket képviselő alkotások is. Pl. ez a díszkút gyönyörű, de táblát nem láttam körülötte (elképzelhető, hogy az én hibámból eredően...)
---
Egy ottani és teljesen átlagos fűszerbolt.
Szigorúan be kell menni egy ilyen boltba - nem feltétlenül nagyvárosban, (tömeg)turisták által agyonlátogatott helyen -, és szimplán nézelődni (nem haragszanak meg, ha nem vásárolunk semmit!), szaglászni a különféle illatokat (erre készüljön bárki: nagyon tömény tud lenni egy ilyen üzlet, hmm, akár 1 perc után is!), esetleg vásároljunk ebből-abból (újból: nincs semmiféle vásárlási kényszer!), lehet kérni egészen kicsi mennyiséget is... Nem lehet betelni ezzel betelni - szerintem.
A bolt feletti felirat: Yusuf egyiptomi bazár(j)a, pékáru (?), szárított gyümölcs.
---
Bár ez a "Kipa" egy áruházlánc, de mindig ilyen egységes és mindig friss árut kínálnak, városi árakhoz mérten relatíve olcsón. Persze a jó öreg piacot nem lehet felülmúlni! :-)
---
A (bel)városi mecset távolabbról.
---
A fedett lépcsőfeljáró közelebbről.
---
Ez is általános látvány: a városi (fülüknél jelölt) kutyák itt-ott, s nem mindig ennyire békések!
Szerencsére a háttérben ott a híres "simit" (jelentése: perec, kiejtése: "szimit") árusító kiskocsival a pereces. Ez lényegében normál kenyértésztából sütött perec, de a sütés előtt alaposan megforgatják szezámmagban, s nagyon finom. Általában reggelire eszegetik teával.
---
És az utcák képét meghatározó kisbuszok (t.: dolmuş) látványa. A szó eredeti jelentése: "tele, megtöltött", így míg adott irányba nincs tele, addig nem indul, valamint bárhol megállítható le- és felszállás céljából.
Ergo: a kedves utas a távolságtól függően fizet, de a menetidő - most túllépve gondolatilag a csúcsforgalmi dugókon - rémesen sok lehet! A menetdíjat az utasok adják-veszik kézről-kézre, majd az esetleges visszajáró is így vándorol a furgonon belül. Szerintem érdemes kipróbálni, de ez egy igazi közösségi közlekedési forma, így nagyon keleties hangulata van. :-)
A finnyások gyalog, "normál" busszal, taxival, egyéb eszközzel menjenek a dolgukra... :-(
---
Szép Büyükçekmece városa, de indulni kell. Ezen az alapon bárhol el lehetne tölteni napokat, heteket... :-)
A Márvány-tenger (képen balra) - a korábban emlegetett hídon át - egy óriási öblöt alkot, de ez a képen épp nem látszik. :-)
---
Még távolabbról és messzebbről visszatekintve a városra, itt már talán jobban kivehető (a helye) a balra eső öböl, valamint a város tengerparti fekvése is (a dombok teljesen körülfogják). Az építkezési láz tetten érhető, a forgalom is nagy, a nyári meleg növekszik (bennem meg a feszültség az előttem lévő dombok láttán!), és hajrá, mert sok van még hátra... :-)
---
A távolban TV-torony, ahova nem lehet felmenni. Pedig a kilátás a környékre gyönyörű lehet(ne)... :-(
---
Csak felértem a tövébe, de nem sokkal később...
---
...egy rendőri ellenőrzésbe "futottam". Mondjuk engem meg se állítottak! :-)
A háttérben lévő házak alakja legalábbis érdekes, szerencsére nem minden újonnan épülő lakóház követi a "dobozformát".
---
Kár volt elkiabálni! Akár balra, akár jobbra fordulva fényképeztem volna, ott is hasonló és sűrűn egymás mellett álló házak épülnek... Biztosan földrengésállóak, meg új, meg tágas, az alján lesznek üzletek, de valahogy olyan uniformizált tömegszállás, de modernebb kiadásban az egész - számomra. :-(
---
Megint néhány km-rel kevesebb a Boszporusz irányába, de néha ez is kellemes lehet a szemnek (a rengeteg ultramodern épület után meg főleg), ja, itt kellett elkanyarodnom, hogy maradjak a tengerparti úton.
---
Itt már - valószínűleg, vélhetőleg - átléptem Isztambul város határát (küszöbét), de a várostáblát nem láttam a nagy forgalom miatt. Ez abból is látszik, hogy a sárga buszon az IETT jelvénye, felirata van, valamint ilyen csuklósok a korábbi településeken nem közlekedtek.
A kürt, a duda vagy bármi hangkeltő, rémisztő, figyelemfelhívó audioeszköz megállás nélkül szól... Példa:
- Húzzá' mán' ecsém előlem (arrébb), vagy lelöklek az árokba, az útról...
A decibelek üvöltve száguldanak, de ilyenkor jó igazán a kétkerekű jármű: oldalról simán előzhető az álldogáló kocsisor (lámpa, bénázás, baleset)... :-)
---
Ez pedig egyértelmű bizonyíték: hipermodern épület Isztambul európai részén, nem messze az Atatürk repülőtértől sem. Egy fantasztikus tengeri látványosság az Istanbul akvaryum...
---
...nyitva tartása...
---
...és az előcsarnok. A blog írásakor (2013. július) a felnőtt belépő ára 35 TRY (~14 €) volt. Több szintes az épület, teljesen légkondicionált, tematikus akváriumokkal ellátva, több nyelven idegenvezetés, ajándékbolt. Szóval: a tömegturizmus maximális kiszolgálása, de vérprofi módon! :-)
---
Itt épp a nemzetközi repülőtér felé taposom a pedált.
---
Elképesztő távolságok vannak a városon belül (ez igazán kerékpárral volt megdöbbentő, ja, a helyszínen...).
Itt a Török Hadsereg (t.: Türk Silahlı Kuvvetleri) légi erejének múzeuma látható.
Nem mentem be, de még így kerítésen keresztül is látványos a mennyiség!
---
Egy modernebb(nek) látszó kiszuperált vadászrepülőgép.
---
Itt megint távolabb: a repülőtér felé vezető út felett átívelő felüljárón a különféle társaságok parkoló buszai láthatóak, s még innen a repülőtér főbejárata még messze van! :-)
---
Isztambul is pályázik a 2020-as nyári olimpia rendezésére (idén, 2013. szept. 7-én születik meg a döntés...).
Ezt az emblémát később még sok helyen láttam, de itt elsőként, s főleg ekkora méretben!
---
Tényleg világváros! Erre is van pénz, élő virágból kirakott motívumok. Akinek jobb a szeme, észreveheti a fű- vagy szegélynyíró emberkét is. :-)
---
Végre! Grandiózus.
---
Kissé beljebb a repülőtéren: a felüljárók tengerén a nemzetközi csarnok bejárata előtt..
---
...itt egyből a röntgengépek fogadják a fotocellás ajtón belépő utazókat. Itt már nem is próbáltam a panorámateraszra kijutni, mert annyi rendőr, katona volt! :-(
---
Megint távolabb keletre, de kellemes látvány (csalódás): profin elkészített kerékpárút, ami bár vékonyra sikeredett, de van! Soha, sehol rosszabbat! :-)
---
Önarckép a Márvány-tenger mentén lévő kiépített sétányon. Lebarnulva, elfáradva, de jóleső érzéssel: eddig sikerült, eddig összejött. Persze adódik a kérdés: hogyan tovább?
---
Messziről már látszik a Márvány-tenger partján a mai napig álló Héttorony (t.: Yedıkule) várbörtön maradványai.
Ilyenkor érdemes felidézni az Egri Csillagok c. regény cselekményét (is).
A másik kellemes látvány: rendezett környék, füvesítve minden, tele játszótérrel, sportolási lehetőséggel az egész partvidék. :-)
---
Ez még nem a Yedıkule, hanem a régi városfal maradványa, de itt a lámpa ellenére volt egy síppal felszerelt asszonyság, aki minden egyes áthaladó járműnél fütyült egyet. Nem tudom, hogy bírja egész nap... :-)
---
Yedıkule (Héttorony), főkapu, de már záróra után. A kapu külső megjelenése 1988 óta nem változott semmit.
---
A kapu résén át látszik, hogy drágult a belépő a 2 évvel korábbihoz képest (emlékeim szerint).
---
A várbörtön udvara. Nem egy fényes hely. Ellenben a lépcsőkön, várfalakon korábban se volt korlát, így ha valaki bejut, nagyon vigyázzon. Bár fentről a kilátás minden irányba élmény! :-)
Itt raboskodott és halt meg - sok más magyar mellett - Bornemissza Gergely is.
---
Egyre keletebbre, vagy másképp közelebb a Boszporuszhoz.
Ez a nagy tengeri kompkikötő. Előtte én sem voltam erre, de gondoltam megnézem belülről is...
---
Egyből egy "tökös" horgony akadt az utamba! :-)
---
A főépület felé haladva: egy delfines szökőkút állja el az utat...
---
... a központi épület. Hmm, tényleg nem egy aprócska cég ez az IDO.
---
Nos, ez egy érdekes kép!
Látszólag szállnak fel az utasok, de már én is Ázsiába tartok... hmm, ha nagyon belegondolok, akkor némiképp véletlenül... :-)
Na, elölről!
Odaérvén a főbejárathoz, nézelődni, érdeklődni kezdtem a jegyárak iránt, erre közli velem az egyik biztonsági őrnek álcázott akárki, hogy 6 percen belül (!) indul a komp Ázsiába, egészen pontosan Bostanci városrészbe! Ez még szintén bőven Isztambul, csak a másik földrészen már... :-)
Ja, és a lényeg: nem volt tán' 9-10 TRY (~4 €) a viteldíj a last minute miatt! Elképesztő sebességgel engedtek át az átvilágító kapun kapu mellett, valamint a kedvenc Cerberusom mindenkit félrerakott (!) egy mozdulattal a jegyváltó pultnál, és én soron kívül kaptam jegyet, és ki is kísért a hajóig, a matróz - ahogy feltoltam a kerékpárt, amit egyébként ingyen szállítanak -, már húzta is be a hidat (a mólóról a hajóra).
Erről videóm is van (az indulásról), mert ez nem egy "sima" komp, hanem gyorsjáratú tengeri busz (t.: denizli otobüs). Elképesztően gyors, így az előbb említett videó sem túl hosszú, mert a matróz egyszerűen bezavart a zárt utastérbe a hátsó részről. Mondjuk az ablakon át láttam, hogy nem kitolásból tette ezt, hanem a felfröccsenő sós víz miatt elsősorban. Ez a gyors "vízi autóbusz" nem szállít motoros járműveket!
---
A belső utastér. A szárazföldi automatákhoz képest min. ~3-szoros áron volt ásványvíz, üdítő, szendvics, jégkrém... Persze, a hülyéknek, mert aki itt vesz bármit is, nos, az megérdemli.
---
Alig néhány perccel később: ez már a Kék-mecset (Ahmed szultán mecset) az európai részen még, de már nagyon közel a Boszporuszhoz.
---
Ez pedig már - alig 8-10 perccel később, és ebben benne van már a kikötés is! - az ázsiai oldalon a Haydarpaşa pályaudvar (innen néhány 100 m-re álltunk meg egy másik mólónál). A vasútállomás felső szintje néhány éve leégett, bár két evvel ezelőtt (2011. máj.-jún.) még működött a helyi HÉV miatt.
Megjegyzés: jelenleg nem üzemel a Marmaray-projekt építkezései miatt. Sokáig vita volt/van, hogy a későbbiekben mi legyen a sorsa. A hivatalos nyilatkozatok jelenleg arról szólnak, hogy megmarad (nem bontják le), de a vasúti forgalom - az elővárosi is! - már nem kerül vissza a falai közé. Korábban innen indultak Teherán (Irán), Irak felé a déli-keleti irányú, ázsiai vonatok is.
---
Ilyen "átlagos" kompok járnak Európa és Ázsia között, jelenleg (2013. júl. közepén) 1,95 TRY áron, ha előre váltott Akbil vagy Istanbulkart van az utas birtokában. Egyébként jelenleg (egy irányban) az átkelés 3 TRY (~1,2 €) kerül.
---
Itt már Ázsia földjén állva fotóztam a "kompomat"!
Most vége, de a köv. részben több információ lesz!
