Haladok, haladok a tenger mentén (a főbb, nagyobb cél: Isztambul), de a tegnapi erős, szembe szél mára eltűnt (ez jó!), kellemes napsütés, és legfőképp csend van.
Néhány szó az előző estéről: minden gond nélkül beengedtek a kemping területére, s fizetnem sem kellett, igaz, külön sátorhelyet - az előre kijelöltek közül - nem foglaltam el. Este bementem egy teát inni a közösségi faházikóba, itt volt - már leírhatom: szokás szerint - konnektor, Wi-Fi, színes TV (ment valami török sorozat, ami előtt csak a "női szakasz" ücsörgött, hmm, feltűnően nagy létszámmal! :-)
Összehaverkodtam a pincér sráccal, és ennek eredményeként volt 2-3 nagy (t.: büyük) tea "ajándékba". :-)
Reggeli nyugalom: nyulak, kutya láncon, nem messze a nyugodt Márvány-tenger, szél nincs (elfújták!), csend.
Nekiálltam pakolni, mikor készen lettem...
---
...fényképeztem erre-arra...
---
...de az előző esti közösségi faház kihalt, lezárva, de még mindig volt Wi-Fi a "falon kívül" is! :-)
Nem baj (nyilván nem húzták ki a konnektorból a router hálózati kábelét, 220-230V), gyors levélírás, némi hírolvasás, aztán a várt (?) a napi távolság... :-(
Minden rendszeres, avagy kötelező tevékenység egy idő után utálatossá válik! :-)
---
Távoli - látszólag rossz - fénykép, holott nem: itt található a török MOL-nak megfelelő cég (Botaş) folyékony gáztározója, melyet tengeri úton töltenek fel.
Megjegyzés: előző nap, késő délután a partról sokkal közelebbről láttam a komplexumot. Mindenütt feliratok: tilos a nyílt láng használata, biztonsági sorompók, korlátok, fényszórók, őrök (senkinél nem láttam fegyvert; na, ja, még a véletlen mellé lőne...), és a nyílt tengeren horgonyzó hajók hosszú sora (gondolom, hogy "leadják" a cseppfolyós halmazállapotú terhüket). A környéken lévő tehergépjárművek által generált forgalom az valami elképesztő (darabszám, zaj, füst, KRESZ csak papíron van; mert ugye ki mer nekimenni - akárcsak véletlenül is - egy sok keréken guruló bombának...) :-(
---
A tengerpart mentén a "szokásos" hullámzó útvonal, bár épp szembe szél nincs, de fárasztó ez a le-fel mókuskerék. Ja, meg rendkívül unalmas is... De a tenger látványa valamelyest kárpótolja az utazót! :-)
---
Kissé távolabb "beugrottam" egy pékségbe, ahol...
...s némi baszélgetés után kaptam egy frissen sütött (és csomagolt) török édességet ajándékba...
---
...ettől a fiatal pártól. A jobbra álló úriember a főnök (családi vállalkozásban), a mellette álló hölgy az eladó (egyébként - nem mellékesen - asszonyjelölti pozícióban!). :-)
Sajnos a nevükre nem emlékszem, de a "setemény" az nagyon finom volt. :-)
---
...és a hosszú, fárasztó, de ettől még szép, különleges út egyetlen (!) negatív technikai eseménye: a defekt!
A képen már ragasztott állapotban. :-)
Szerencsém volt. Na, nekem is lehet... :-)
E benzinkút előtt ~1 km-rel - alattomosan, szépen lassan, halkan - eresztett le a hátsó gumi, de még annyira "futotta az erejéből", hogy a lepokolást, és kiszerelést követően is volt benne néminemű nyomás!
Tehát kijelenthető (s ez itt a reklám helye, bár ezért pénzt nem kaptam senkitől se!): a külső, majd' defektmentes Continental gumi jól vizsgázott eddig is, valamint - most már némiképp és utólag okosabban, hiszen épségben vissza(t)értem - ajánlom bárkinek, ezt az alapvetően városi közlekedésre tervezett, de általam országúton alaposan tesztelt Continental CityCONTACT márkanévre hallgató gyártmányt. Nézhetjük bárhonnan, de tény: lenyomtam ~35 nap alatt ~2300 km-t, és összesen EGY darab defektem volt! Pont.
Igaz, volt olyan nagyon okos török kamionsofőr (t.: sürücü, şoför), aki egy "samuval", vagy még inkább egy Népszava kalapácsra hasonlító eszközzel akart segíteni a gumiszerelésben. Hogy mit, miért, minek, azt nem részletezte, de nagy bőszen hozta a "szerszámot", alig tudtam "lebeszélni" a további ténykedésről...
Mikor levettem a lyukas gumit a felniről, már vagy ~15-20 ember sürgött-forgott körülöttem, s egymás közt találgatták, hogy vajon miért olyan vastag a hátsó kerék tengelye?! Szerintem alig néhány emberkének eshetett le (önállóan!), hogy egy agyváltó is "benne van" a "vastag tengely" belsejében... :-)
---
Azért némileg - időben és térben - később sikeresen eljutottam Silivri városáig. Mint látszik a maga 138 E lakosával nem is annyira "kicsi" település. Ahogy kerülünk közelebb Isztambulhoz, úgy nőnek az elővárosok is. Ja, meg a forgalom meg hatványozottan! Aki nem hiszi, járjon utána, de ne lepődjön meg - nagyon! :-)
---
Közeledik a nagyváros (t.: büyükşehir), Isztambul, de még addig van/lesz néhány meglepetés! :-)
---
Közben eleredt az eső, s behúzódtam egy gumijavító-műhely eresze alá. Igaz, csak néhány perc volt az egész, de annál erősebben adta elő magát... Valahogy nem hiányzott! :-(
---
Ilyen az élet: némileg odébb egy kávézó, melynek neve is utal az előző égi eseményre: eső (t.: yağmur, helyes kiejtése, megközelítőleg: "jámur").
A tábla alsó részén pedig: tea, kávé, üdítőitalok. Tehát nagy valószínűséggel nem árulnak alkoholt! :-)
---
Nincs messze, na, ja.
Mihez képest?
Csak idáig eljutni, na, az a nehéz! :-(
Innen valóban volt vagy 3-4 km-nyi gurulás, de eddig felkapaszkodni...
---
Szinán mester által tervezett híd esti kivilágításban. Nem tudom, hogy hogyan, de ismét feltámadt a szél, emiatt is homályos a felvétel...
---
...itt benyomtam a vakut (talán valamivel jobb lett a fotó), de attól még nagyon sötét volt a környéken. Ez még a város széle volt, közvilágítás semmi, ám Büyükçekmece városa még messze volt. A város nevének jelentése: nagy híd (figyelembe véve a "çekmece" szó ótörök jelentését (is).
A híd 635,5 m hosszú és 7,1 m széles, 4 nagyobb ívre (azok pedig összesen 28 kisebbre) oszlik, és I. "el-Kanuní" Szulejmán szultán felkérése alapján, de annak halála után épült meg - Szinán mester tervei és irányítása mellett - 1566-68 között.
---
Ez már jóval később, a tengerpart menti Ramadán vásár helyszínén készült. Hajnali 1-kor elképesztő tömeg sétált le-fel. Én meg masszívan kerestem a sátornak való helyet, de végül találtam. :-) Folyt. köv.
