Szép idő, nem tűz (egyelőre) a nap, de a határig elképesztő emelkedők sora - szinte megszakítás nélkül -, de az út minősége is csapnivaló. Igaz, láttam ténylegesen munkálkodó útjavítókat, sőt, bizonyos szakaszokon már kész volt a beton (!) a határ felé... Nyilván tartósabb, de az új út is elnagyolt módon volt eldolgozva. Jó, ennek is örülni kell! :-)
A szállás Malko Tarnovo külterületén volt, de legalább nem találkoztam senkivel, illetve nem botlott belém éjszaka egy menekült migráns sem! :-)
---
A képen én is látható vagyok, de ennél sokkal jobb hír: már "csak" 3 km a határ! :-)
---
Egy hegytetőn - legyen hágó - a korábbi kamion várakozóhely maradványai; minden lepusztult, itt sok éve semmihez nem nyúltak (minek?), de ezen a képen is jól látszik, hogy mennyire tönkrement a korábbi aszfaltszőnyeg.
---
Ez még a bolgár határ kezdőpontja, itt csak az úthasználati matricát ellenőrzik, hogy kilépni szándékozó nem csalta-e el... :-) Hiába, kell a bevétel, a bolgár utak nagyobb része elég ramaty állapotban leledzik, sajnos.
Én tovább gurultam, és közben nem nagyon volt időm lehetőségem fényképezni, így...
---
...szinte egyből a "senki földjén" találtam magam. A bolgárok semmit sem pecsételtek, intettek, és viszlát Európai Unió! Bár ez még mindig Európa (mint földrész), de alapvetően más kultúrkör, más emberekkel, más hozzáállással...
---
Nem volt egyszerű a vízum kiváltása (15 €, de hiába volt kitáblázva, hogy mit, hol, merre, pont beleszaladtam a váltásba...), de miután a pecsételéssel együtt mindent beszereztem, még mindig ott volt az "utolsó" sorompó a határállomás kijáratánál (vámos), aki kérdezte hogy alkohol van-e nálam. Nincs. Nézett kettőt, aztán még hármat, bele is túrt a kerékpárostáskámba, de végre: szabad volt az út! :-)
---
Itt kellemes meglepetés: az út tükörsima (szó szerint), és hajrá!
Megjegyzés: a török ábécében van néhány eltérő betű a magyarhoz képest, ami tetten érhető e városévnél is. Az "i" betűn nincs pont: "ı". Ez nem elírás, hanem írásbeli sajátosság. Ennek a mintájára a török "s" kiejtése megfelel a magyar "sz"-nek, vagy a török "ş" a magyar "s"-nek stb felel meg.
Az első település, Kırklareli városa 41 km-re van, de ilyen úton ez alig néhányszor 10 perc lesz. Gondoltam én elsőre! Akkor még nem tudtam, hogy...
---
...az elején ekkora száguldás vár rám! Tényleg fantasztikus volt 35-40 km/h-val "száguldani" a hibátlan úton, de utána voltak kaptatók, emelkedők. Hiába jó az út, ha meredek! :-(
---
Beértem a várostábláig, itt egyből egy kisboltba "tévedtem", ahol az albán származású tulajjal csevegtünk egy sort, nagyra értékelte a szerény török tudásomat, kaptam ajándékba egy ásványvizet. :-)
---
Valahol a városban, egy teázóban (t.: çayevı), ahol a mai napig nem szívesen látnak nőket. Lehet mondani, hogy előítélet, meg férfisovinizmus, de ettől még ez a helyzet. Bár Wi-Fi nem volt, de áram igen, és a tulipánalakú pohárban a kis adag tea pedig felséges! :-)
Közben megnéztem a telefont, hátha jött valami, valahonnan...
---
...a szöveg magáért "beszél", na de az árak!
Leírom: "... Hívásindítás 446 Ft/p, fogadás 144 Ft/p, SMS küldése 110 Ft/db...".
No, ezek után valahogy nem volt kedvem különösképpen telefonálgatni! :-(
---
Ittam egy egy, igazi törökös kávét is.
Ami a későbbiekben (is) meglepő lesz: sok helyen többet kérnek az így főzött kávéért, mintha a kuncsaft kérne egy, "sima" presszó kávét! :-(
---
Az aznapi sajtóból egy. Az ilyen kávéház jellegű teaházakban minden napilapból legalább egy példány megtalálható az egyik benti asztalon, s bár mindenki teázik (vagy az utcán, kint szívja a cigarettát a szigorú törvény miatt), de sokan nem kártyáznak, beszélgetnek, hanem a híreket olvassák. Na ez nálunk, Magyarországon már nem jellemző, de itt össznépi játék! :-)
---
Ugyanebben az újságban (ami egyébként egy lapcsalád) - Posta Trakya - találtam ezt a cikket: a relatíve nem messze lévő Edirne ad otthont az évszázados olajbirkózás (t.: Yağlı güreş) eseménysorozatnak, ez épp az idei győztesről szól.
---
Törökországban rengeteg köztéri szobor található, sokkal több mint amit eddig bárhol láttam Európában. Ebbe is majd beleszaladtam, de inkább lencsevégre kaptam.
---
A jó idő garantált, bár szerintem a valóságban melegebb volt... :-)
---
Ebben a kifőzdébe ettem az első, igazi köfte adagomat. Kissé pikáns volt, de tényleg ízletes, hozzá a kenyér szabadon, valamint a csípőspaprika szintén. :-)
---
Ez is érdekes. A városközpont mellett, egy kis téren áll ez az impozáns bronz dombormű, mely valamilyen görög témát dolgoz fel (a szőlő miatt a "megfejtés" Dionüszosz környékén keresendő...).
Sajnos ne írták oda (sehova), hogy pontosan mit ábrázol (vagy csak én nem találtam a nagy melegben). :-)
---
Természetesen ha Törökország, akkor szinte mindenhol "kötelező" az Atatürk szobor. Itt épp I. Inönüvel ábrázolják, s hogy senkinek ne legyen kétsége...
---
...a talapzatnál látható az eredeti fotó, ahonnan a kompozíció ötlete származik.
---
Egy tejtermékeket árusító boltban fotóztam az óriási sajtokat...
---
...s kívülről is a bolt. Egy másik helyen (az kifejezetten csak sajtot árult, meglepően olcsón) vettem is egy helyi cég által készített fajtából; minden "mimika" nélkül, szó nélkül vágtak 20 dekányit, becsomagolták és megköszönték a vásárlást. Ja, így is lehet. Igaz, teljesen maszek üzlet volt... :-)
---
A főtéren ültem le internetezni, kávéztam, és közben megláttam ~50 m-re ezt a "köztéri alkotást"! Hmm, nagyot néztem! Nem makett vagy modell, hanem igazi vadászrepülőgép, persze fegyverek stb nincsenek rajta... :-)
Ez "a fegyverekkel rakjuk tele a belvárost, vagy egy parkot" nevezetű díszítési módszer meglehetősen népszerű Törökországban. Hiába, az ország története - elsődlegesen az elmúlt 100 évet értve ezalatt! - tele van háborús eseményekkel...
---
Arrébb egy kisvárossal? Már nem emlékszem, de volt az út mellett ez az óriási bevásárlóközpont, mondom, megnézem. Nem csalódtam, sőt, meglepődtem. Ha belmagasságra nem is, de választékra mindenképp felveszi a versenyt bármelyik szegedi hasonló létesítménnyel.
---
A Ramadán (t.: Ramazan) alkalmából az amúgy is feldíszített áruház édességkínálatából tényleg csak egy nagyon pici részlet! :-) Aki édesszájú, hmm, ide beszabadulván (vagy hasonló helyre), minimum dagadtan megy ki az ajtón! Persze, ha utána kifér! :-)
---
Nos, ez is érdekes téma, ám ne kerülgessük. 2011-hez képest - szerintem - nagyon megdrágult az alkohol (is). Alapvetően megemelték drasztikusan az adókat - ez vonatkozik pl. a benzinre is! -, így aki szolidan iszogatni szeretne, az kénytelen nagyon mélyen a zsebébe nyúlni. Hozzávetőlegesen 1 liter benzin ára ~4,50-5 TRY (~550-600 Ft) ~ majd' egyenlő egy üveg sör (EFES, Tuborg) árával. Na, jó: esetleg valamivel olcsóbb, de ez nem jellemző; amit láttam LEGOLCSÓBBKÉNT 3,60 TRY (450 Ft), de inkább 4-4,20 TRY (500-525 Ft), vagy inkább több volt!
A másik érdekesség: nem adják oda a pénztárnál a kezedbe a számlázást követően, hanem berakják, "becsavarják" egy fekete fóliába. A vallási érzékenység miatt van ez (a kisboltokban még inkább ügyelnek erre!), de ez még csak! Hanem a tömény italok ára az igazán bosszantó: a képen látható - átlátszó üvegben - a híres Tekirdağ Raki, ami nem más mint speciális szőlőpálinka, de annyiban hasonlít a görög ouzora, hogy ha vizet kevernek hozzá (stílszerűen jégkocka), akkor tejszerűvé válik az addig színtelen ital. Nos, egy 0,5 literes palack ára (nyilván minőségtől is függ!): 40-50 TRY körül volt. (Jelenleg egy török líra 125 Ft környékén mozog, 2013. július), tehát 5000 és 6250 Ft között van az ára!
S ez még a bolti ár!
Ha valaki étteremben rendel sört, bort, rakit (pálinkát), sokkal többe kerül, nem beszélve, hogy nem is mindenütt tartanak alkoholos italt... :-(
---
Tovább egy fennsíkon, legalábbis itt lehetett haladni, az út jó volt, dombok ideiglenesen megszűntek :-), de ez a STOP! tábla kiakasztott! Figyelmeztetés a vasútra, de mikor odaérek. látom, hogy erre évek óta nem járt semmi, ui. rozsdás sínek, fűvel benőtt környék... :-(
---
Babaeski városa előtt. Menjek jobbra (nyugatnak), vissza Európa felé, vagy egyenesen előre, irány a városközpont, vagy balra, az elkerülő úton Isztambul felé? :-)
A kérdés persze csak játék a szavakkal, miután már későre járt, és az árnyékból is látszik, hogy nyár ide-oda, de én már teázni akartam, ja, meg pihenni.
---
Ha már Törökország: akkor ez hozzátartozik a látképhez. :-)
Rengeteg mecset, dzsámi épül, sokszor meglepő helyeken is, de költséghatékonyan! Ez annyit jelent, hogy valamiféle "típusterv" alapján húzzák fel a kisebb településeken ezeket a "mini" minarettel ellátott mohamedán templomokat. A képen egy kissé nagyobb méretű, de ottani léptékkel teljesen átlagos és újabb építésű mecset áll.
---
Bent, Babaeski belvárosában - teljesen véletlenül, hiszen itt még nem jártam azt megelőzően soha - ráakadtam egy teaházra, ami a "Tanárok Háza" (t.: Öğretmenler Salonu) nevet viselte.
S itt beszélgetve az egyik pincérként dolgozó fiatallal, sikerült internethez (is) jutni, a későbbiekben pedig sok értékes információhoz.
A fiatalember feltétlenül megérdemli, hogy a nevét is megemlítsem: Yasin Karadağnak hívják.
Korábban már dolgozott Magyarországon is egy keveset, valamint nagyon jól beszél angolul.
A lényeg: a tea finom és olcsó volt, találtam egy jó ismerőst néhány perc alatt, sőt, még ő adta a tippet is, hogy hol aludjak aznap este. Megadta a telefonszámát is, ha probléma lenne, hívja fel és segít megoldani.
Utólag is köszönet érte.
Innen egy benzinkút mellé navigáltam és ott aludtam. A többi a következő részben...
