Rodostó (Tekirdağ) korán reggel másképp fest, mint az esti tengerpart (nyilván ebben a Ramadán időszaka is belejátszik), de lehet látni a hegyek "lábát" a partvonalnál.
Már reggel is nagy a forgalom, de irány a belváros, hiszen 9-kor nyit a Rákóczi Múzeum!
---
Óriási tengerjáró teherhajók "parkolnak" az öbölben, de a látóhatár felé még több várakozik. Mindenütt építkeznek, ez általában is jellemző Törökországra.
---
A központtól nem messze egy parkban áll Atatürk szobra, az alatt lévő felirat a függetlenségi háborúra utal: "Hittek, meghaltak".
---
A városi (helyi) buszpályaudvar az előző emlékműtől (parktól) nem messze.
---
Egy helyi buszjárat közelebbről.
---
Még mindig korán van - a múzeum nyitására várok -, így energiapótlásként egy EFES sör (szigorúan fekete zacskóban!) lecsúszott... (A hajamnak semmi baja, csak a fa árnyéka pont "kimaradt"...) :-)
---
Mire odaértem, már nyitva volt a múzeum. Az előcsarnokban áll több Rákóczi mellszobor, márvány emléktábla, zászlók, koszorúk...
---
Szerencsére nem minden régi emléktáblát "selejteznek ki".
---
Egy másik ábrázolás...
---
A múzeum - jóindulatúan értve - "megszállott" őre. Saját elmondása alapján az 1982-es felújításkor kezdett érdeklődni a kint dolgozó magyaroknál Rákóczi és a korszak iránt. Azóta kiválóan megtanult - majdnem hibátlanul beszél is - magyarul, és - remélem ez nem indiszkréció! - magyar felesége is van (talán Veszprémből?). Ez utóbbira nem tennék esküt... :-)
---
Az múzeum, avagy emlékház belsejében a belső kút; minden nap ezen húzták fel a vizet, s akkoriban nem volt még gépi meghajtás, vagy víztorony! Akárki is volt beosztva a kút mellé, tekerhette egész nap, megállás nélkül... :-( Némelyik politikust - nem feltétlenül csak Magyarországon - erre a munkára ítélném, szívem szerint!
---
Kilátástalan helyzet? Pedig ez "csak" a múzeum első emeletéről nyíló kilátás a tenger irányába.
---
Egy híres festmény, régen rajta volt a papír, "barna" 50 forintos hátulján is.
Georg Philipp Rugendas: Csatajelenet, felkelő lovasok és császári dragonyosok összecsapása
---
A "ló" a helyén van! :-)
---
"Ott túl a rácson egy más világ van,..." - hmm, tényleg! :-)
---
Rákóczi saját kezével faragott fejedelmi trónszéke.
---
A felső szint a múzeumban, az un. fogadóterem.
---
Ugyanott, de a másik oldalon fotózva: balra eredeti fából faragott gyertyatartók, jobbra korabeli bibliák.
---
A már korábban említett motoros bolt, ahol kaptam internetet. Egy kis reklám, megérdemlik. :-)
---
A múzeumból a belváros felé haladva - teljesen váratlanul - rám köszönt egy fiatalember, magyarul: Jó napot kívánok! Kissé meglepődtem, nem számítottam, de mint kiderült Kolozsvárról jöttek osztálykirándulásként Rodostóba (is). Mikor kiderült, hogy egyedül, kerékpárral jöttem Magyarországra - nagyon furcsán néztek rám! -, nem igazán akarták elhinni. Én meg zavaromban elfelejtettem fényképezni (is). Néhány perc alatt elmondtam, hogy honnan, merről érkeztem - közben fotóztak mint valami kiállítási tárgyat! :-) -, de ők mentek tovább koszorúval a kezükben a Rákóczi Múzeum felé...
Én meg éhes lettem a kultúra után, így megkóstoltam a híresnek mondott rodostói köftét, tényleg jó volt! :-)
---
Ez már Rodostó nyugati széle...
---
...kissé távolabbról még jobban látszik a hegyek "lába" a tengerparton.
---
Egy útszéli büfénél láttam: így biztos nem borul fel a kuka! :-)
---
A világon mindenütt így van: a tengerparti ingatlanok az értékesebbek, ezért a város is hosszan elnyúlik.
Azért ha lassan is, de csak közelebb van már Isztambul! :-)
---
Ebből a képből is jól megítélhető a dombok váltakozó magassága, néhol ennél sokkal nagyobbak vannak!
---
Itt megálltam pihenni a Márvány-tenger partján.
---
És tényleg márványos a színezete.
---
Minden jó, de sajnos rengeteg a szemét, igaz, ez nem strand, hanem közterület. Az igénytelenség ebből (is) fakad...
---
Az alső érték egy kerek szám! :-)
---
És már délután van, de legalább beértem a kisvárosba. Nem sokkal ezt megelőzően a szembe szél erőteljesen feltámadt, nem annyira voltam oda érte. :-(
---
Folyt köv.
