Nem így terveztem eredetileg, de a mai napig nem bánom. Ázsiában ébredtem, szemben a Herceg-szigetek (t.: Adalar) egy tagja. Oda is jár át komp menetrend alapján, de csak gyalog, kerékpárral és fogattal lehet közlekedni, mindenféle motoros eszköz használata tiltva van! :-)
Megjegyzés: szerintem ezt kellene azonnal (!) bevezetni Szegeden is a belvárosi szakaszon!
A szállásom (sátorhely) Ázsiában, Isztambul keleti részén fekvő Bostanci városrésztől keletebbre, Idealtepe környékén, a tengerparton volt egy pálma tövében. :-)
---
Egy videóból "kivágott" képkocka az egyik kompról. Külsőre semmi különbség a Boszporusznál ingázókhoz képest.
---
Érdekes kerékpárút kezdés/végződés (nézőpont kérdése!), mert a le- és felhajtás nincs megoldva! :-(
Hamar munka ritkán jó! :-)
---
Ezekre a pálmákra mondtam/mondom, hogy igaziak (tudom: az éghajlati viszonyok is mások mint Szegeden), de akkor meg nem kellene a "mediterrán" jelzőt papagáj módjára ismételgetni a Napfény városa kapcsán néhány idióta baromnak!
---
Szóval: így is lehet. Nem bolgár stílusban (korábban volt róla szó), hanem működőképesen, elektronizált megoldással; pénzért, de olcsón. Isztambul nyugat-keleti kiterjedése ~100-120 km, és itt - csak az ázsiai szakaszon - láttam vagy 3-4 ilyen kölcsönzőállomást (egymástól ~3-4 km-re találhatóak), de gondolom nem ennyiből áll a tengerparton (is) elérhető "flotta".
---
A tengerparton vannak ilyen horgászhelyek (?), hullámtörők (?) padokkal is ellátva, lehet akár piknikezve húst sütni (nemcsak a Ramadán ünnep alkalmából), és kellemesen fúj a szél a tenger felől, mennek a kompok... :-)
---
A Márvány-tengeren - tehát nemcsak ezen a partszakaszon - rengeteg csónak van kikötve. A törökök szeretik a halat (t.: balık) minden formájában és annyira nem is drága étel.
---
Buszmegálló (Tekel Kampüsü) a Maltepe Üniversitesi mellett a tengerparttól 25-30 m-re.
Isztambulon belül teljesen megszokott, hogy egy konkrét buszjárat útvonalának hossza eléri (vagy akár meghaladja) a 20-30 km-t. Aki nem hiszi, járjon utána, de gyalog! :-)
Csalás (tömegközlekedés) nélkül megnézném egy nap után az illető arcát: azon túl, hogy a város 7 dombra épült eredetileg, az elmúlt 50-100 évben iszonyú tempóban terjeszkedik.
---
Kartal (t. jelentése: "sas") városrész jelképe bronzba öntve, a képen látszik az egyetem bejárata a katonai ellenőrzőpont homokzsákjaival együtt. Törökországban az összes közintézményt (hivatal, iskola, múzeum stb.) a maximális biztonság elve mentén védik a terroristák elől (is). Frekventáltabb helyeken nem annyira látványosan, de itt, a külső részeken ezzel sem törődve. Természetesen a kényelem helyett a biztonság elsőbbséget élvez.
---
Utcatábla, ami jelzi a városrészt is, valamint sokkal messzebbről látható a magasban történő elhelyezés miatt.
---
Megy az utazó az utcán és belebotlik egy régi amerikai cirkálóba...
---
...majd "talál" egy olcsó panziót is. Nosza, próbáljuk meg: hátha van itt is internet, esetleg más is.
---
A Villa Marmara tulajdonosa, Jimmy minden probléma nélkül engedte a kódolt Wi-Fi használatát, így kértem...
---
...egy asztalt (hozzá konnektorcsatlakozást), valamint...
---
...egy törökös reggelit, bár már délelőtt volt, de jól esett az "emberesre" szabott adag. :-)
---
Miután nem volt alkoholos ital a panzió készletében, kénytelen voltam útra kelni, és a környéken felfedezni valami vásárlási lehetőséget.
---
A sikeres portyát követően még nyomtam a billentyűket - néha kellett a régi, öreg szótár is! -, de lassan indulni kellett tovább.
Megjegyzés: a dobozos EFES sör most sem okozott csalódást, a bolti ár itt sem volt alacsonyabb; ~4,20 TRY (~1,7 €) volt az ára.
---
Az átépítés alatt álló korábbi HÉV pályája: már a felsővezeték is hiányzik a helyéről, itt már nem fognak járni a hagyományos szerelvények. Persze várjuk meg a Marmaray-projekt eredményeit...
---
Tovább a hajóállomás felé. Kiépített tükörsima kerékpárút, igazi (!) pálmák, jó levegő, ~30 m-re tengerpart, valamint a kép jobb szélén is látszik a nyilvános WC épülete, tele van a környék - sok km hosszan - vendéglátóhelyekkel, tényleg: mi kell még? :-)
---
Egy videóból képkocka: itt már a gyorsjáratú kompon Yalova felé (a kép felső részén az ablak külső felén látható kosztól olyan szürkés a kép). A parttól 5-600 m-re ekkora (vagy nagyobb) tengerjáró óriások jorgonyoznak.
---
Megérkeztem a Márvány-tenger déli partján fekvő Yalova városába.
---
Ezzel a hajóval jöttem át Isztambul keleti részéből. Gyors, kényelmes, belülről csendes, de légkondicionált.
---
A "szokásos" Atatürk szobor a kikötő előtt a belváros felé haladván.
---
Egy érdekes és hatásos forgalomtechnikai "megoldás": ebbe az egyirányú utcába nem hajt be gumikerekű és motoros jármű! Jó irányból érkezve a fémtüskék "lehajlanak", de ellenkező irányból ellenállnak és kíméletlenül kiszúrják a gumit. A behajtást tiltó tábla alatt törökül (szó szerint): Vigyázat! Csapda!
Ha valaki ennek ellenére ezt figyelmen kívül hagyja, nos, szerintem megérdemli! :-)
---
Orhangazi felé, de az emelkedő még a kamionoknak is megerőltető volt. Némelyik egy mamut erejével küzdött, de inkább leparkolt éjszakára az útszéli fogadónál... :-)
---
Még mindig a hegyek között nyomom a pedált, de egyre kisebb lelkesedéssel. Fújt a szél, a kamionok ész nélkül száguldozva és füstöt okádva versenyeztek egymással az emelkedőn.
Holnap már nyugisabb lesz, de ezt a következő részben. :-)
